2011. június 28.

Konspirálás avagy hogyan kirándulnak ŐK?

Imádom az egy gyermekes szülőket. Mert mindent túl konspirálnak. Ahelyett, hogy időnként hátra dőlnének és lazítanának. Én nem tagadom, én bizony hátradőltem. Még a lábamat is feltettem az asztalra! :-) Lazítottam ezerrel. Élveztem a a zajszint csökkenését, ami pont az elviselhető mértékre mérséklődött. :-) De ezek az egy gyerekesek izgulnak, levelező listát gyártanak, tanárnőt hívogatják esténként. Ahelyett, hogy összebújnának Apával, mármint mindenki a sajátjával :-), vagy moziba mennének, vagy... (no ezt már le se merem írni!)

Alvókák összegyűjtve. Látjátok Miss Röfit, szerintem ő a tuti!
Így aztán, az osztálykirándulás négy napján, esélyem sem volt, hogy kiélvezzem a gyermekem iránti hiányérzetem. Mert folyamatosan jöttek a kör-emailek.

"Megérkeztek." - Húúúú, de nagy dolog. Ha elindultak, akkor a MÁV kegyelméből előbb-utóbb meg is fognak érkezni a tett színhelyére.

Első este/éjszaka: - ez inkább talán a tanárnőknek izgalmas, nem nekünk. Pizsama szépségversenyt rendeztek. Mindenki nyert :-) Takarodó valamikor 23 óra felé.

Kero szerint rossz takarót adtak, mert az övé elromlott. :-)

Első reggel. Pontosítsunk az inkább hajnal... (khm, izé ebben talán egy kicsit lúdasak vagyunk...) mert ugyan a tanárnő előre leírta az intelmeit és elvárásait, de mivel én udvarias szülő vagyok, ezért nem írtam le válaszként szülői intelmeimet (és elvárásaimat) a gyerekemmel kapcsolatban. Így aztán azt a tényt is elhallgattam, hogy a fiam korán kelő. Pontosítok: nagyon korán kelő. Csak egy legény volt talpon első reggel, az is az én fiam volt, 5 óra 15 perckor!!!
Pár perccel később természetesen az egész szoba, és a tanárok is. Hát, aki nem kérdez, az így jár kis kezit csókolom.

Zsófi szerint a reggeli tojásrántotta túl kemény volt. Anyáé finomabb. :-)

Napközben sarat dagasztottak, gátat és homokvárat építettek a Duna partján. Ebben érzek valamiféle bosszúfélét a tanárnő részéről, az egész évi szülői zargatásokért cserébe...
Sőt főhősünk bakancsát meg is örökítik az utókor számára, mutatom:

Pucolás előtt vagy után?
Stimmel. Itthon is így szokta lerúgni. :-)

Második reggel jött az sms a telefonomra. Ma már fél 7-ig bírta a gyermekem! Válaszolok: "Tanárnő! Holnap reggelre ígérjen be egy matekórát, garantálom, hogy 9-ig fog aludni az egész bagázs!"

Ezen a napon is gátépítés és sárdagasztás volt. Tényleg érzek némi koncepcionális bosszút a tanerő részéről...

Íjászatot tanultak délután :
Dávid szerint nem volt elég fácán a közelben...

Vacsora előtt kiderül: lagzira készülnek, zenészek jőnek...
Tanárnő! Attól tartok, ha hazaérnek, haladéktalanul, szeretnék Önnel elbeszélgetni alapvető erkölcsi kérdésekről....

Petra szerint az esküvői vacsora rántott húsa rágós volt...

Ez már sok volt a zenészeknek, ha harc hát legyen harc! Kihívták a diáksereget egy focimecsre, ahol a tét nem más: a vesztes megeszi az összes rántott húst. Az osztály férfipalántái komoly meccsben megvédték becsületüket. Képzelhetitek milyen buli volt, négy csapzott, verítékben úszó pasi húzza a talpalávalót, miközben a kölykök -színpad széléhez- folyamatosan hordják a vesztesnek kijáró rántott húsos tálakat!  Nem irigylem a násznépet!!! :-)

Szintén a jó alvás érdekében voltak éjszakai túrán is.
Tanárnő, teljesen felesleges ilyen kalandokba keveredni. Az én fiam képes elveszni tőlem 2 lépésnyire, a város közepén is. Ezért kár elvinni a "Tiltott rengetegbe"!
Aggódó szülők úgy kommentezték ezt: no para! Hogy ezek milyen kezdők! Én attól parázom, hogy megtalálják és vissza is hozzák a kölykömet! :-)))

Utolsó hír, pályaudvarra indulás előtt: "Bepakoltunk! Sikerült!"

Aha, akkor vajon miért telefonált már a pályaudvarról hazafelé menet Ábel nagyija, hogy nincs e nálunk Ábel pizsamája? Cserébe ad 1 db kék zoknit és egy fodros lányka bugyit, libás mintákkal... :-)))

2011. június 27.

Mackólányka 3 éves!

Kicsit nosztalgikus poszt következik. Érzékenyebb lelkűeknek javaslom a zsebkendőket előkészíteni! (Én szóltam. :-))

Mackólányka nagylány már. Viszont szinte tegnap volt, hogy a festő bácsi (végre! :-)) kiment a szobájából. Mackólányka egy felhő szélén üldögélve látta ezt, és rögtön lecsapott a következő hónap piros napjaira :-)
Jött, látott, győzött.

Bár tapasztalt anyának és rutinos állapotos kismamának tartom magam, mégis meglepő volt a felismerés, hogy többen vagyunk. Mert minden reggel hányingerem volt. Én balga lélek, azt hittem, hogy az akkori munkahelyem miatt, amit kb. annyira szerettem, hogy a hányinger az teljesen rendben volt reggelente. (Igen, oda akarok visszamenni dolgozni, de ez egy másik poszt témája lesz...)
A reggeli undorodós érzés után esténként Dáji mondogatta:
- Anya, neked baba van a pocakodban! Én látom. Érzem!

Így ment ez hetekig. Míg nem gyanúsan késett aminek késnie illik. Bár évekig álmodoztunk harmadik gyerkőcről, azért rendesen pánikba estünk amikor megláttuk azt a bizonyos két csíkot. Mert ugye nem vagyunk mai csitrik, no.

Pánikomat meg is osztottam hamarosan a főnöknőmmel, akinek akkoriban volt az esküvője, és bizony ő is gyerektervezés időszakába lépett. Szép dolog az őszinteség, noha nem túl hasznos.
Főnöki látletet készült:
- Ez a munka három gyerekkel nem elvégezhető, ide nincs visszaút! Úgy látom, megalapozott, hogy veszélyeztetett terhes legyél...
Ezek után már el sem mentem a nőgyógyimhoz, mert ilyen diagnózis után feleslegesnek tartottam :-) Még azon a héten betegállományba kerültem.
(nem, nem tévesztettem össze a saját blogomat a Munkahelyi Terror címen futó sokkal népszerűbb bloggal)
Életem legszebb 8 hónapja következett! Megtanultam süteményt sütni, kényesztettem a családomat, sokat voltam együtt a fiaimmal, akiknek a tanulmányi eredményük exponenciálisan javult.
Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok -így utólag- mert újból hercegnőként élhettem meg a várandóság hónapjait.

Aztán eljött a nagy nap. És még egy. És még egy... Majd ApaMackó születésnapja is elmúlt, mert ugye neki lett megígérve, hogy egy kis hercegnőt kap a születésnapjára, de igaziból ám!
(Aki nagyon közelről ismer minket, az tudja, hogy mi ApaMackóval mindent egyszerre csinálunk, így a születésünket is két egymást követő napra időzítettük.)
No de Mackólányka is többször állt sorba, amikor a humort osztoggatták. Fityiszt mutatott az összes pasinak, és juszt is az én szülinapi ajándékom lett! Mert bizony egy napon születtünk! (Attól a több évtizednyi különbségtől tekintsünk el ami a két nap között feszül...)
(Persze megint a Pasimacik jártak jól, mert így csak egy dátumot kell megjegyezni, a család nőtagjainak születésnapját illetően. - A szerk. megj. )


A nagy nap óta eltelt három év. Mit is tanult meg ez a kicsi lány?
- folyamatosan beszélni
- olyan hangosan beszélni, hogy senki más (!) nem tud szóhoz jutni mellette
- hisztizni! :-)
- tudja melyik a jobb és bal keze
- sematikus irányai kialakultak (magyarul: tudja, használja, tisztában van az "előttem", "mögöttem", "alatta", "felette", stb. kifejezések jelentésével)
- tud ollóval vágni, vagyis a finom motorikus fejlődése korát meghaladó
- felismeri a nevének és családtagjai nevének kezdőbetűit (M, P, A, B, D, H, F, T, ZS stb.)
- választékosan beszél, tudja mik a csúnya szavak, tudja mit kell(ene) szépen mondani
- rengeteg mondókát, éneket tud, rendszeresen dalolja is ezeket
- hónapok óta szobatiszta már éjszaka is
- imád táncolni
- nagyon szereti a meséket
- minden este "olvas", és kiborul ha ez elmarad valami miatt
- szeret puzzle-val, babával, legoval játszani.
- kedvenc játéka:
fodrász nénit játszik a hajas babával és minden hosszú hajú felnőttel, (mondjuk ez rendesen kellemetlen, amikor idegen néniket leszólít, elkéri a hajgumiját és hajcsatják és felajánlja, hogy nagyon szép frizurát készít neki... :-)))

Boldog szülinapot kincsem!


2011. június 26.

Készülünk az osztálykirándulás(ok)ra

Pasimacik kirándulnak. Persze külön-külön, mindenki a maga osztályával. Ezt megelőzően az ofők "használati tanácsot" adnak a saját gyerekeinkhez. Írásbeli instrukcióik alapján fel kell készítenünk a lurkókat a kirándulásra.
 
1. Tanítsuk megmosni a 3 F-t. 
(Fül, fütyi, fenék). Ez eddig is megvolt, sőőőt, én a láb- és fogmosáshoz is szoktam ragaszkodni, de lehet, hogy ebben is konzervatív vagyok?

2. Minden napra tiszta ruhát csomagolni a büdös kölyöknek. ???? Há, méééé???

3. Kiscetli a csomagba: "Jól aludtál?", "Legyen szép napod!", "Hogy telt az első külön töltött éjszakád?", "Megmostad a fogad?" stb.
Csak hogy az otthoni terrort vigye magával kis csomagjában. :-)

4. Este 22 órakor takarodó. Erről beszélgessünk el gyermekünkkel.
Tisztelt Tanárnő! Nálunk, itthon sokkal korábban van takarodó. Inkább Önnel szeretnék elbeszélgetni.

5. Lehetőleg ne vigyenek mobil telefont, ha mégis visznek, akkor a kedves szülők ne hivogassák csemetéiket percenként. Az esetlegesen felmerülő problémákat a tanárok ott helyben kezelik.
Kedves Tanárnő,
a fiam az EGYETLEN, akinek nincs telefonja az osztályban. Megígérem Önnek, hogy nem fog vinni a kirándulásra, és igen, azért adtam kölcsön Önnek (mármint a fiamat, nem a mobilomat), hogy az esetlegesen felmerülő problémákat orvosolja.

6. Aki tudja, hogy hány a buszon, az indulás előtt egy órával feltétlenül vegye be a piruláit, és hozzon egy zacskót, amibe hányni fog! Aki másnap is hányni fog, az gondoskodjon pótzacskóról és további pirulákról is.
Ha-ha-ha, jobb az előrelátás! Szerintem az ételszállító doboz jobb (nem szokott kilyukadni :-)), nekünk bevált, erről még lesz szó egy másik post-ban. :-)

Egyébiránt szófogadó szülő lévén elbeszélgettem velük a fenti érzékeny kérdésekről:
- Ha balhét csinálsz az osztálykiránduláson, agyon csaplak!!!

2011. június 21.

Évzáró, évértékelő

Csak azért beszélgessünk erről, mert elfogult AnyaMedve vagyok, néhány gondolat erejéig térjünk vissza az évzáróra.

Kezdjük a jó dolgokkal:
Szegény Dáji mindig a bátyja árnyékában él. Ezért most elsősorban kiemelten foglalkozom az ő érdemeivel. Dáji SNI-s gyerek, aki tudja mit jelent ez, az a szívéhez kaphat. De ő nem OLYAN SNI-s, hanem neki tényleg nehézségei vannak. Elég az hozzá, hogy papírja van arról, hogy megkésett beszédfejlődésű, diszlexiás és bizony erős koncentrációs zavarai vannak csoportmunkában.
És hogy mit tesz a kitartás, az elszántság és sok év kitartó fejlesztése?
Dáji megkapta a "BÖLCS BAGOLY" díjat az osztályban. Ez a díj annak a lurkónak jár, aki a legtöbbet olvasta abban az évben (természetesen a kötelező olvasmányokon kívül).

Folytassuk azzal ami a bögyömet nyomja:
Már többször méltattam Kiskamasz érdemeit, legutóbb március idusán. Mert a tanerők versenylovat csináltak belőle. És tényleg 8 versenyre ment. Persze, nem volt a legjobbak között, mert azzal volt elfoglalva, hogy a micsodájáról törölgesse a kövér izzadtság cseppeket.
Valóban, a legtöbb versenyen nem volt a legjobbak között, a kedvenc matek versenyén (amire mondjuk a tanárerő "elfelejtette" rendesen felkészíteni) is csak az első 20-ban volt benne. Szintén részletkérdés, hogy az iskolából indult diákok közül viszont a legjobb volt....
Ha a méltatásoknál tartunk, ismét tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Bp-i informatika versenyen bekerült a legjobb 10 közé...

És hogy miért is fontos ez? Nem, valójában nem fontos. Mint ahogyan a tanároknak sem volt fontos, mert ugyan kitünő lett a bizonyítványa, de annyira azért nem volt jó, hogy osztályelső legyen.
Mert annyira ugye azért nem volt jó?!!!

Ezért családilag megsértődtünk és élünk a felvételi eredményével, így jövőre juszt sem ide fogunk járni, hanem az országos listán 7. helyen szereplő gimnáziumba.

Azért tartottam fontosnak megemlíteni ezeket, mert ugye én csak egy elfogult AnyaMedve vagyok...

2011. június 20.

Gasztro kvíz

következik. Versenyt hirdetek, aki jól válaszol az alábbi kérdésekre, az nyer egy tálca házisütit tőlem. (Mondjuk brownie jó lesz?)
  • Hány tányér levest evett meg a Kiskamasz a tábor első napján?
  • Hány főételt evett meg Dáji, a lányok felajánlása alapján?
  • Ha nincsenek befizetve ozsonnára, akkor hogy lehet, hogy 2-2 adagot ettek fejenként?
  • Miért szeretnének (az egyébként uncsinak titulált táborba) holnap is menni?
Nem, nem hátrányos helyzetű gyerekekről van szó. Csak (Kis)Kamaszokról. És igen, néha kapnak itthon is enni :-)
Minden érdeklődőt megnyugtatok, ez nem egy gasztro tábor, és még csak főzni sem tanulnak ott. Ez egy múzeum által szervezett helytörténeti - kézműves tábor. De hogy e tárgykörben mit csináltak ma, azt homály fedi.... :-)))

A kvíz megfejtése:
1. Kiskamasz (szerényen, khm, khm...) 6 tányér levest evett.
2. Dáji 3 főzeléket pakolt a pocakjába.
3. Elkunyerálták a finnyás gyerekek ozsonnáját.
4. Mert NUTELLÁS KENYÉR LESZ AZ OZSONNA, ANYAAAAA!!!

2011. június 15.

Off bejegyzés! - Őrült tanerő magas kitüntetésben részesül

Most fogyott el a cérna. Nagyon-nagyon sokáig nem akartam írni róla. Tűrtünk évekig. Nyeltünk. Gyerek lelkét masszíroztuk. De most elég!

Van egy tanárnő, aki MINŐSÍTHETETLENÜL viselkedik a gyerekekkel. Kiabál, aláz, ordít velük. Lelki terror alatt tartja a gyerekeket. 1 méterrel az orra előtt az arcába köpködve, magából kikelve üvölt, szó szerint bele a képükbe. Képes egy 45 perces órából 40 percet végig üvölteni. Ilyenkor persze nincs tanulás, a sok manó csak ül ott megszeppent képpel és néz ki bután a fejéből, hogy ezt meg mi lelte. Nos, eme "csodás" tanerő a 7 éves elsősökkel ugyanúgy üvölt, mint a nyegle hetedikesekkel. Nincs különbség.
Hogy milyen bűnök fejében kapja a gyerek a megszégyenítést, az egész osztály előtt történő pocskondiázást? Sorolom:
- felszerelés hiány
- köszönés elmaradása
- késés stb.
(Jelzem, alsóban nem a gyerek késik, hanem a zombi, béna, agyonhajszolt szülője nem képes időben elindulni vele az oskolába.)

De, ami a legdurvább: akkor is üvölt velük, amikor megnyernek neki egy versenyt! A csapata első lett, a legjobb, legszebb díjat nyerte. Másnap az órán ki nem jött volna a száján egy köszönöm, egy dicséret. Mert szerinte a büdös, rendetlen, neveletlen csürhe nem oda nézett ahová kellett volna, vagy nem úgy viselkedett, ahogy Ő elvárta volna.

A magánéletét is megosztja a gyerekekkel. Elmeséli a családi bajait, a vitáit a férjével, vagy azt, hogy veszett össze a fiával/lányával egy a gyerekének fontos eseményen. :-(

Idézek tőle:
"Le vagy sajnálva."
"Cserben hagytál, mert nem jársz a szakkörömre."
"A szüleitek előtt még sem cseszhetlek le Titeket." (bemutató óra után, így kedveskedett az osztálynak)
"Amiről az órán szó esik, nem mondhatjátok el otthon!"
A legdurvább mondat, ami elhagyta a száját ez volt: "Ha ezt elmondod otthon, öngyilkos leszek!"

És most, az évzárón, hatalmas, állami (vagy csak önkormányzati?) kitüntetést kapott érdemei elismeréséért, mert nyugdíjba megy. Már éppen tapsra emeltem volna a kezemet, így kifejezvén alig palástolható örömömet, mikor a jól értesült Anyatárs a fülembe súgta:
- No, nem sokáig lesz nyögdíjas! Éppen csak 12 hetet. Mert szeptembertől visszajön tanítani...

Mit is mondhatnék erre?

József Attila: Ne légy szeles...

Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
(1936)


2011. június 14.

Beszélgessünk egy kicsit rólam is

Én eddig a narrátor/mesélő szerepét alakítottam. De most erősen gyúrok a főszerepre. Mert Mackólányka napokon belül 3 éves lesz. Ezzel véget ér életem legszebb három éve. Amikor minden figyelmem, energiám a gyermekeimé lehetett.

Jönnek a munkás hétköznapok. Jönnek? Ez itt a kérdés! Mielőtt Mackólányka megszületett volna, én egy droid voltam a Nagy Multinál.
Most, újból munkára jelentkeztem a Nagy Munkáltatónál. Ahol bizony, nem fogadtak tárt karokkal (milyen meglepő! :-)) és úgy tűnik, nem érték számukra az ott töltött 5 évnyi tapasztalatom (az elmúlt 20 év munkatapasztalatáról meg már nem is érdemes szólni!)

Ezért most pályázom. Több állásra is. A saját munkáltatómnál. Annál a cégnél, ahol én elvileg (papíron) alkalmazásban állok. Hát nem vicces?
NEEEM!!!


2011. június 12.

Dáji aranyköpései

Dáji felsóhajt:
- Ma ületetés volt.
- ???
- Pedig órán én nem szoktam dumálni, csak néha beszélgetni.

Dáji:
- Ma is kaptam egy hiányt. Elnéztem az angol házi feladatot.
- ???
- Hát, nem csak az a másolás volt, hanem még egy oldal más is!
- Akkor azt nem elnézted, hanem rosszul írtad fel! Pontosítsuk a dolgokat.
- Hááát, igeeeen....

Dáji üzletet ajánl:
- Anya, mi lenne,ha minden hiány után, és minden elfelejtett fogmosás után visszaadnék a zsebpénzemből 100 Ft-ot?
- Jó, akkor eddig van 7 hiányod, és a ma reggeli elmismásolt fogmosásod, akkor az összesen 800 Ft.
- De anyaaaa!!! Holnaptól gondoltam!

2011. június 8.

Macho

Jelentem, nekem Macho férjem van. Vagy így magyarosan: macsó legény. Mert ő tudja, hogyan kell ablakot mosni! Nem aprózza el! Neki megy, oszt jól ad neki:
nagynyomású mosóval!

Csak azt magyarázza el nekem valaki, hogy ezt miért hétköznap este 8 órakor kell előadni, MEDÁRD idején, amikor minden nap minimum 5 cm eső esik??????????????????????????????

2011. június 6.

Tábori emlék

Állítólag ez még tavaly történt. Egy pici ikerpár a tábor "Fred és George" párosa. Ahogy az illik, este, takarodó után átlógtak a nagyokhoz. Konkrétan az én fiaim szobájába.

Bejött egy tanár, mire az egyik pici fiúcska belebújt Kiskamasz nagy táskájába.
Tanár megkérdi:
- Mit keres ez a táska, itt elől? Miért nincs a szekrényben?
Kiskamasz készségesen eltenné. Igen ám, de benne lapul egy közel 30 kg-os kisgyerek. Bár sportos a szentem, azért fél kézzel nem tudja betuszkolni a táskába rejtett kisfiúcskát. Tanárunk segít neki, meg is jegyzi mitől lehet ilyen nehéz a táska.
A szobában pattanásig feszül a hangulat, egy másik gyerek benyögi:
- Sok kólát vettünk, azt tettük bele.
Közös erővel beszuszakolják a táskát, benne a fiúcskát a szekrénybe. A csapat érzi a veszélyt (a kitörni készülő röhögését és a lebukás veszélyét egyaránt), az egyik fiú csinál valami kis balhét, hogy elvonja a tanár figyelmét. Ez alatt a fiúcskát Kiskamasz kicipzározza a táskából, gyorsan kicsempészi a még félig nyitva hagyott ajtón.
Tanárunk leszerelte a figyelem elterelő gyerköcöt, majd visszatér Kiskamaszhoz. A táskát végre helyére teszik, a szűk szekrénybe. Tanár érzékeli, a táska mintha "könnyebb" lenne. Meg is kérdi:
- Hová lett ebből a sok kóla?
Nem bírják tovább. Bombaként robban ki a nevetés. Tanárunk érzi, hogy roppantul rászedték. A fél éjszakát a fiúk szobája előtt virrasztva tölti...
mindhiába.

2011. június 5.

Nyafi

Miss Nyafi (korábbi nevén Mackólányka) jön panaszkodni:
- Anyaaaa, becsíptem az ujjamat!
- Hol csípted be?
- Hát, itt?, itt fáj!!!
- De hol pakoltál, kincsem?
Miss Nyafi szemlesütve suttogja:
- A Te táskádban.... :-)))