Kiskamasz Mackónál felmerült (nem ő kérte!) a zsebpénz kérdése. Ugyanis szerdánként egyedül megy át abba a bizonyos CÉL gimibe, ahol az ő matek tehetségét gondozzák. Vagyis, indult egy szakkör, ahová a legjobb matekosok járhatnak. De most kivételesen nem a fél életünket kitöltő matekról (hja, ez egy ilyen kockafejű medvefamilía) szeretnék írni.
Történt ugyanis, hogy legutóbb a két évfolyammal feljebb járó szintén kockafejű gyerkőccel együtt mentek. Természetesen felfedezték az útba eső cukrászdát. Ahol is: "Anya, isteni a fagyi!". Első alkalommal matektárs hívta meg kismackónkat, amit természetesen illik viszonozni.
Tegnap (még volt hangom, ma már nincs... összes pasimaci örül, örül... :-)) komoly beszélgetésbe kezdtem a Kiskamasszal. Mondtam, hogy fog kapni rendszeresen zsebpénzt. Amit nem költ el, azt nem kérjük vissza, az az övé. Egy a kérésünk: megfontoltan költsön, és mindig legyen tartaléka.
(Hja, persze, hogy legyen kitől kölcsönkérni a hónap végén....)
Komolyan bólogatott. Megköszönte. A végén vigyorogva közölte: "Mamától már kaptam a jövő heti fagyira pénzt!"
Huhhh, tudtam, hogy a NagyiMacira mindig lehet számítani!
