2010. október 12.

Murphy törvénye

avagy tuti hogy rossz oldalon nyílik ki az ellenőrző.

Egy hete kérem Kiskamasz ellenőrzőjét. Nem kapom meg. A végén feladom, bedobom minden anyai szigoromat. Ezt itt és most nem részletezném, mert nem pszicho-horror blog ez, hanem kedves kis családi csacsogás vagy mi a szösz... :-)
Az ellenőrző év eleje óta nincs bekötve. Kb. 6.-szor teszem szóvá (ugye minden héten, minimum 1x....). Aztán felcsapom. Tuti rossz oldalon. Figyelmeztetők. És igen, ott van! Friss, ropogós, fekete.
Itt álljunk meg egy szóra. Mert változnak az idők. "Bezzeg az én időmben"... még vették maguknak a fáradtságot a tanárok, és megírták a kedves szülőknek, hogy tulajdonképpen mire is figyelmeztetik a gyerekeket. Pl. tanórán beszélget. A folyosón rohangál stb. Tipikus sztereotíp dumák. Ha kicsit is ötletesebb volt a tanár, jó alapot adott a humoros kedvű szülőknek a válaszokra. Ezt megelőzendő, ma már csak tantárgy, dátum, aláírás.
Így aztán tág teret adunk a kiskamaszok fantáziájának és ebből fakadó magyarázatának. Szokásától eltérően furcsán szűkszavú a gyermekem, mikor behatóan érdeklődőm a figyelmeztető előzményeiről. Nagyjából az jött le nekem, hogy a tanár nem tudta kezelni őket, ezért ők röhögtek, idétlenkedtek és az osztály 40-50%-a figyelmeztetőt kapott.

No, most mit csináljak? Szidjak? Büntessek? Ordítsak? Egyáltalán vegyem komolyan? Mert olyan nincs, hogy a fél osztály figyelmeztetőt kap! Olyan viszont előfordul, hogy a tanár nem tud fegyelmet tartani.
A hiúságára próbálok hatni. No és a szigoromat csillogtatva, felhívom a figyelmét a tanárok iránti kötelezően tanúsítandó tiszteletre. És abban a pillanatban ósdi, maradi őskövületnek érzem magam, csontjaimban érzem a kihalás előszelét... mert lássuk be, ezzel a szemléletemmel nem vagyok manapság modern, trendi, "zsír", de "király" sem ahogy a nagyfiam mondaná. Ráadásul, a figyelmeztetőt osztogató hölgyet valóban nehéz tisztelni. Mert milyen tanár az, aki néhány diákját lent felejti a sípálya aljában? Az már csak hab a tortán, hogy kezdők voltak a szerencsétlenek, és legalább 5 perce volt a lábukon síléc, életükben először...

Így aztán senki sem csodálkozott, amikor egy 8.-os fiú, nagy tisztelettel beszólt neki:
"De köcsög tetszik lenni!"