2010. március 30.

Vásárlás

Korábban mindig én vásároltam a PasiMacik ruháit. Elfogadták, a kedvenceket láthatóan többet hordták, de soha nem mondták, hogy ez vagy az ne tetszene. Tegnap együtt mentünk turkálni.
Hát igen, turizunk. Nekem nincs ezzel gondom, ezek a lehetőségek, éppen ezért "ugorgyunk" Pósalaky bácsi...
Magam is megdöbbentem, hogy mennyire élvezték a fiúk! Kiskamasz Mackó hihetetlen jó izléssel válogatott. A csókkirálynak azonnal megtalálta a legjobb zakót az üzletben. Egy farmer dzsekit választott magának, ami úgy állt rajta, mintha rá öntötték volna! Nem tudtam nemet mondani...
Rendben, elismerem, én is elgyengülök néha! :-)
Éreztem, ez egy új korszak kezdete. Azonnal megszólalt a figyelmeztető hang odabent, anyai ösztönöm működésbe lépett. Fel is állítottuk(tam) az új kereteket, szabályrendszert. E szerint:
- mehetünk együtt vásárolni, választhatnak maguknak ruhát izlésük, kedvük szerint
- enyém az utolsó szó, én mondom ki a "boldogító igen"-t
- én szabom meg (elsősorban anyagi értelemben) a kereteket.

Elfogadták. Megértették. Megállapodtunk. Jobb ezeket előre tisztázni, mert aztán a végén lehet, hogy mégiscsak inkább etetném őket...