Elmúltál 18 éves?
Ha nem, akkor navigálj a http://ingyenjatek.linkcenter.hu/ játék oldalra.
Ha igen, akkor olvass tovább:
A férjemet egy utca sarkon ismertem meg. Jelentéktelen tény, hogy még 15-en álltak ott körülöttünk a társaságból, mert amikor megláttam Őt már nem láttam a többieket... átmeneti vakság (jelzem azóta is tart :-)),
A bordáim között érzett pici szúrást a levegő hírtelen beszorulása okozta - mondtam én, s el nem ismerném a mai napig, hogy Ámor nyila sebzett meg az Oktogonon.
A bordáim között érzett pici szúrást a levegő hírtelen beszorulása okozta - mondtam én, s el nem ismerném a mai napig, hogy Ámor nyila sebzett meg az Oktogonon.
De nem, nem és nem! Tagadtam sokáig. Mert én akkor, éppen az "utálom a pasikat" tipikus női hisztis korszakomat éltem. Ezért a másnap reggeli anyai érdeklődésre (mely szerint milyen volt a buli?) csak annyit dünnyögtem: baj lesz, baj lesz.... És lett! De erről később.
Kapcsolatunk romantikus kezdetét nem írom le, mert szeretném ha továbbra is a férjem maradna. :-) na jó azért két dolgot megosztok a nagyérdeművel.
A mesékben általában a királyfinak kell kiállnia a próbákat. Nálunk, NEKEM kellett kiállnom a 7 próbát, ami nem volt egyszerű! Ugyanis elvitt 2 hétre Lengyelországba vizitúrázni, ahol az első és az utolsó este volt csak normális kaja, és ugyanezen a két napon volt csak meleg víz... Az akkori versenysúlyom 48 kg volt, ebből a két hét alatt még sikerült faragni.... ma ezt divatosan úgy mondanánk: outdoor szálkásító program bevállalós szingliknek! Vááááuuuu.
Csak és kizárólag az Eiffel torony tetején volt hajlandó megkérni a kezemet. Ezzel a romantikus aprósággal csak annyi a bibi, hogy nekem olyan tériszonyom van, hogy egy sámli tetején is szédülök, és ÉN EGYÁLTALÁN NEM ÉRTÉKELTEM AZT A TÉNYT, HOGY AZ EIFFEL TORONY LEGTETEJÉN ÁLLHATOK, mert irtózatos erővel markoltam középen az oszlopot, miközben azt számoltam, hogy a szél hatására vajon hány fokkal tér ki... értsd hajlik el... és azt latolgattam, hogy van-e annyira öreg ez az ócskavas, hogy pont akkor fog összedőlni, amikor én ott az életemért kapaszkodom....
Emiatt tehát NEM ÉR a leánykérés, mert nem voltam beszámítható, így minden tisztességes bíróság felmentene az akkor adott válaszom alól (és az azóta tartó következményeitől.... :-))
No de beszéljünk néhány szót ApaMackóról is. Az én drágám nem egy pánikolós típus. Kivéve, amikor életében először látott terhességi tesztet két csíkkal.... Akkor még nem jutott eszembe dokumentálni az eseményeket, így örökre elveszett az arckifejezése, és csak az én emlékeimben él. Onnan azonban kitörölhetetlen.
Persze a bejelentésem sem volt hétköznapi... Valahogy így kezdtem: van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? A rosszal - hangzott a sztereotip válasz. Jövő nyáron nem megyünk a nemzetközi vizitúrára - mondtam november végén.... "A nejem megőrült" típusú csillogást véltem felfedezni a szemében. Fegyelmezett ember lévén, kérte a jó hírt is: előhúztam a terhességi tesztet. Vasárnap reggel, éhgyomorra.
Úgy délután három órára tért magához, akkor már képes volt interaktívan kommunikálni :-)
A szüléseket is jól viselte. Az első gyerek után azért tett szemrehányást, mert a vajúdás mintegy 56 órája alatt nem beszélgettem vele, a célegyenesben meg különösen nem! És különben is, ő fegyelmezett ember, csak a második gyerek születése közben akart elájulni (abban az 5 percben, amíg tartott az egész...)
A harmadik mackóbaba születésekor elment a magzatvíz. Miután feltakarított utánam kb. 80 nm-nyi útvonalat a hálószobától a fürdőszobáig, a mentősnek nem tudta megmondani, hogy mikor születtem (egy nap különbséggel születtünk, így elég egyszerű matematikai művelettel kiszámolható), viszont azt hajtogatta: MOST FOG SZÜLETNI!
A mentős is nyugodt embernek tűnt, amíg meg nem kérdezte, hanyadik terhességem. 3. kismackó válaszra kicsit megmerevedtek a vonásai de megpróbált lazának látszani, amikor előreszólt a sofőrnek: "Sanyikám, kapcsolj szirénát."
A férjem áldott jó gyerek volt. Az esküvőnk napjáig. Legalábbis ezt állította róla anyósom. Az esküvőnk után azonban megtudtam az igazságot. Már óvodás korában csavargott.... Ismét tekintsünk el attól a ténytől, hogy ez 40 évvel ezelőtt történt egy kis faluban. Mert a vonat mellett laktak! A lurkók pedig ott játszottak a sinek mellett. Köveket és 2. világháborús töltényeket tettek a sínre.... Lehet, hogy néhány újság archívumában nem ártana utánanéznem az akkori vonat baleseteknek?
Biciklivel járt iskolába az én sportos Uram. 5 km-re, és mínuszokban is. Igaz, neki már volt cipője, nem úgy, mint a Kincskereső Kisködmön Gergőjének.
A nagyszülők a nevelésben egyszerű elveket vallottak. Ha nem ért haza sötétedésig, akkor kizárták. Majd holnap hazajön, holnap is van nap .... edzett ember lett, mi tagadás. Viszont azóta, mindig hazajön időre (na jó, ebbe most ne menjünk bele...)!!!
Később is jó gyerek volt, az általános iskola 7. - 8. osztályában már a sufniban egyedül végzett kémiai kísérleteket, ennek eredményeként pár hétig nem volt szemöldöke és haja elől. Anyósom szerint áldott jó gyerek volt. Akkor is, amikor tüzet rakott az olajoshordón....
Aztán benőtt a feje lágya. Csak sziklát mászni járt, ejtőernyőzni és most karate versenyre és vadvizi evezésre viszi a kis pasimacikat.
És pont 15 éve fogja a kezem... folyamatosan. ... és már nem szédülök a szikla szélén állva, mert valaki erősen tart! És ez jó érzés, nagyon jó. Még ha biztosító kötél nélkül is visz fel a szédítő magasságokba.
Kérem tisztelettel, ApaMackó nagyon megbízhatónak, nyugodtnak, szinte már unalmasnak tűnik. Ám vigyázat, a látszat néha csal!
Ps:
Ezt a bejegyzésemet letiltom a kismackók előtt, csak 18 éven felüliek olvashatják! Sose lehet tudni, hátha öröklődnek ezek a jó gének... :-)
