Környezetismeret

Kaptunk egy feladatlapot. SÜNI vetélekedő címmel. A SÜNI magazin egyik idei számát kell elolvasni majd a feladatlap kérdéseire válaszolni. Hááát, mit mondjak, ráment a hétvégénk! Egy harmadikos gyermeknek kell(ene) egyedül megoldania feladatlapot, ehhez képest ez nálunk, csapatmunka volt....

Megosztok veletek néhány feladatot. A keresztrejtvény megfejtése (10 fogalmat kellett kikeresni a szövegből) mintegy 2 órán keresztül tartott szegény kismackómnak. És nem azért, mert értelmi képességei gyengék lennének! Papírunk van róla, hogy 120 az IQ-ja.  :-)

Hanem azért, mert a SÜNI magazint nem gyerekeknek írják... vagy legalábbis akik írják, rég voltak gyerekek és fogalmuk sincs a gyerekek nyelvezetéről. Olvasva a magazint, néhol az az érzésem, a magyar nyelvhez sincs közük...

6. oldal. "a nandu: röpképtelen futómadár"

Miért nem lehet az írni, hogy repülni nem tudó???

10. oldal: "Az ember keze betette a lábát..."

Képzavar?

11. oldal: "A disznó háziállatként bűbájos tud lenni, de iszonyú kártékony, ha kivadul"

Én nem tartanék disznót csak hobby állatként, mert szerintem büdös, egyáltalán nem bűbájos, hanem gusztustalan és hangos... stb. De azt azért megnézném, hogyan vadul ki. Mert legfeljebb elvadulhat a szerencsétlen.

18. oldal: "Bizony, pontosan így semmiképp sem történhettek a dolgok!"

Ezt a mondatot 3x kellett elolvasnom, hogy megértsem, mik nem történhettek meg....

22. oldal: "Arra mondják, hogy "beveszi a maszlagot", aki hagyja magát hazug dumával kábítani."

Na, itt azért kimutatják a foguk fehérjét, minő irodalmi pallérozottság!

A nyelvi gyönyörűségeket tovább sorolva, következzék a Párkereső titkosítva című feladat. Röviden, különböző fogalmak, állatfaj nevek titkos írással szerepelnek a papíron:

ődropfür = ez ugye lehet fürdőpor és porfürdő is... nem mindegy!

Kadókopasz korfa = na, itt álljunk meg egy kicsit, a korfa egy értelmes szó, a KSH honlapjáról letölthető azon nyugdíj témában elmerülni kívánóknak, akik kiváncsiak, hogyan alakul kis hazánk lakossága most és kb. 25 év múlva... ezt egy ún. korfá-n ábrázolják a statisztikusok. A kadó ugyan nem tudom micsoda, de a kopasz az kopasz. A kopasz korfa pedig símán lehetne a statisztikai hibáktól megtisztított népességszám. :-) De hogyan lesz ebből állatokhoz kapcsolódó fogalom? Így: KAPASZKODÓ FAROK.

pagysaj mojma = gyapjas majom

Amikbe beletört a bicskánk:

kapaormap

lásocra nabidat

mercídáram

A megfejtéseket alább a  kommentbe kérem nagy tisztelettel. :-)

Ezek után a feladatlapba becsempészett matekfeladatot már meg sem osztom veletek, mert az csapta ki a biztosítékot. Még szerencse, hogy ezek a kismackók kockafejű családba születtek, és minden nap a Barátok Közt helyett matekfeladatokkal izmozunk esténként.

Így aztán van némi esélyünk arra, hogy a 3.-os gyerekünk környezet feladatsorát halvány kettesre megoldjuk... :-(((

Mackólányka rafkós

Arra érkezünk haza, hogy szép körkörös vonalak vannak a falon. Mivel a PasiMacik kinőttek már az ilyetén kreatívkodás korszakából, csak egy tettes lehetséges. Felelősségre is vonjuk, odavisszük és kérdezgetjük:

- Te voltál? Miért csináltad? Tudod, hogy nem szabad, előneforduljonmégegyszer stb...

Nagy, komoly szemekkel néz ránk, érzi, itt és most sírással nem megy semmire. Egyszer csak felcsillan a szeme:

- Szerintem Dáji volt.

khmmm.... azt hiszem felköthetjük a gatyánkat... a jövőre vonatkozóan.

Kamaszkodás

Reggel mindannyian együtt megyünk oskolába. Kiskamasz már 3 saroknyira le akar rázni. Nem hagyom magam, mert ott van öcsi is, aki viszont még csípi a társaságomat, ráadásul ma kényesztetem, én viszem öcsi táskáját. Mielőtt még mindenki egy emberként felhördülne, hogy miért ez a kivételezés, elárulom. Dáji ma nagyon jó fej volt, kivételesen 10 perc alatt elkészült. Csak összehasonlításként ez máskor 40-90 perc....

1 saroknyira a sulitól feladom. Elköszönök tőlük. Kiskamasz már majdnem kiugrik a bőréből türelmetlenségében. Odafordulok hozzá, adnék egy anyai "szép napot kicsim" típusú puszit. Még 15 fokot sem fordulok, amikor látom, riadtan összerándul a szeme, elindul a fényújság a homlokán:

"EZ MÁR MEGINT ÖSSZE AKAR NYALNI ENGEM, ITT A TÖBBIEK ELŐTT, MILYEN CIKI MÁÁÁÁÁ!!!!"

Gyorsan kapcsolok. Megáll a mozdulat. Hirtelen ötlettől vezérelve kezet nyújtok neki. Mint a villám kapcsol, a kiskamaszból komoly férfi lesz. Kemény, férfias, határozott kézfogással búcsúzik. Rákacsintok:

- Így jó lesz?

- Igen. - mondja felszabadultan és már rohan is a haverokhoz. Dájinak és Mackólánykának persze nem köszön.

Öcsi tíz percig búcsúzkodik, odabújik, puszit ad, átölel. Mackólánykának még 10 méterről is dobálja visszafelé a puszikat. Látom rajta, nagyon nem akaródzik bemenni azon a bizonyos kapun.

Azon gondolkodtam, hogy ilyen férfias búcsúzást, legutoljára Herr Kápó becenévre hallagató gimis igazgatónktól láttam, amikor a fiától elköszönt. Ennek már húsz éve, na jó van az 25 is. Tudathasadásos állapotban hagyom el az iskola előtti teret....

Olyan Kápó-s lennénk én is? A fiamnak már nem is kell a tutujgatásom? Az egyik elhessent, a másik magához ölel.  Persze magamat ostorozom, hogy milyen szar anya vagyok én, meg különben is nincs is már rám szüksége ... stb.

Ki érti ezt? - kérdezem Mackólánykától, aki ugyan nem érti lelkem tipródását, de rám mosolyog, magához húz és átöleli a nyakamat. Kedvesen még dorombol is egy kicsit a fülembe, mint egy igazi kiscica.

Kiskamasz este bezzeg nem bír várni rám 5 percet. Háromszor hív a barátnő telefonjáról és sms-t is küld. A bibi csak az, hogy izgalmában a vidéken állomásozó atyja telefonját zaklatta. Mert ő, a férfi, el akarta kísérni a három törékeny (khm, határeset :-)) lányt a metróig, hogy ne menjenek egyedül. Ezt az infót 8 másodpercbe sűrítve közli. Szerintem sok kommunikációs szakember tanulhatna tőle. Megdöntjük a rövidtávfutás rekordját, utolérjük a csajokat. Kiderül, azért van velük egy anya is....

Persze, míg ő elmerül a lányok gyűrűjében, én megnyerem magamnak az örökké panaszkodó anyukát. Mindent a gyerekinkért - gondolom és mosolyva hallgatom a panaszáradatot.

Kuki szabászat 2. rész

Az előkészületekről már beszámoltam korábban. Azóta szerencsésen túl vagyunk a dolgon. Megdöbbentő, hogy mennyi kisfiúnak van hasonló problémája! Az ember azt gondolná, hogy a természet tudja, hogy mit meddig kell növeszteni. Szerintem hamarosan be fogják bizonyítani, hogy ez is valamilyen civilizációs elkorcsosulás :-). Talán nem véletlen, hogy az ókori kultúrákban a születés után rövid úton megszabadultak a feleslegtől. Gondolom az ősi sámánoknál azért még jobban működött a fajfenntartás ösztöne, mint a mai szingliknél. :-)

Az orvosok előszeretettel szabnak-varrnak. Mondjuk ez egy sebész esetén érthető "hobby". Neki az van rendben, amit le/ki/elvág, összevarr és kész. Azon meglehetősen csodálkozom, hogy 1 éves kisfiúcskának is azonnal műtétet rendelnek, amikor ugye abban a korban azért vannak még vajákos módszerek, amivel lehet kísérletezni. (Locoid Lipocream krémmel hetente 4 napig + 3 nap szünet kenni esténként 6 héten keresztül. Vagy Ftorocort kenőcs javallt. Ezek szteroidos krémek, csak óvatosan ezekkel! Betadinos-kamillás áztatás, rendszeres huzigálás ülőfürdőben stb....)

A Madarász utcai kórházban van A SEBÉSZ, akihez egész Pest megye jár. Emiatt a méltán megérdemelt népszerűség miatt, minimum 3 órát kell rá várni. Egy szűk, levegőtlen folyosón, ahol nincs játéklehetősége a gyerekeknek, ahol egyébként is mindenkinek át kell járnia, aki a kórház másik szárnyába akar eljutni, ahol egyébként az ambuláns betegfelvétel is történik. Nos, ez a hely, amit gyerekkórháznak csúfolunk, nem gyereknek való! Pici babáknak, meg különösen nem.

És itt, álljunk meg egy szóra. Mert ugye egy három gyerekes anya, már harcedzettnek mondható. Vagy mégsem? Mert amit tegnap ott tapasztaltam, az ismét kiverte a biztosítékot nálam.

Ebben a taknyos időszakban, pár hetes pici babákat ugyanúgy, ugyanott várakoztatnak 3 órán keresztül! Mert ha eddig nem volt beteg, akkor most már tuti az lesz! Egy ócska, koszos pelenkázó van kitéve, ahol inkább nincs gusztusom átpelenkázni a gyereket. De ne legyünk igazságtalanok! Mert ez is több levél megírása után (khm, én voltam, bocsi :-)), nem is olyan régen került ki a folyosóra, úgyhogy ez a leharcolt pelenkázó újkori vívmány a kórházban! Hurrá!

De szoptatni -apukák nagy örömére- még mindig csak a zsúfolt folyosón van lehetős! Hja, én milyen megátalkodott maximalista vagyok. A kórház a kisujját nyújtja, nekem meg az egész kell. Hamm, bekaplak ANTSZ, La Leche Liga és női (anyai) jogok védelme hogy tovább ne is soroljam...!

A női kebel szépségéről és az anyaság e formában való művészi ábrázolásáról most itt, e helyütt nem fogok hosszan értekezni, maradjunk annyiban, hogy nem vagyok egy festményre kívánkozó szépség és k...vára utálom, ha szoptatás közben idegen pasik a mellemet bámulják, mert ettől még a lányomnak is elmegy az étvágya!!!

No de visszatérve a csoda dokira. Csoda, hogy még doki! A rossz szóviccen túl, ezúton is kifejezem MINDEN TISZTELETEMet iránta, hiszen amit ő minden nap ott lenyom, az ember feletti teljesítmény! Egy picit rendel ambulánsan, majd kirohan vizitelni, majd vissza az ambuláns rendelőbe, majd egy kicsit be a műtőbe, majd vissza az ambulanciára... közben marad ereje viccelődni is, lelkiismeretesen dolgozni, egy pillanatra sem remeg meg a keze.

Komolyan nem értem, hogy ép ésszel hogyan tudja ezt nap mint nap végigcsinálni! El tudom képzelni, hogy hazamegy, ordít anyuval (ha még nem váltak el....), fog egy sört és leül a nagy faltól-falig akváriuma elé, és órákig nézi a halait, amint úszkálnak. Ez állítólag nagyon kikapcsol és megnyugtat. (Nem tudom, akváriumunk még nem volt, csak két szerelmes békánk, azok is a kert-pince négyszögben állomásoztak.)

Talán ennyi elég is mára a magyar egészségügy szépségeiről.

Korrekt leírás a fitymaszűkületről itt:

http://www.gyermeksebesz.hu/fitymaszukulet.php

Babaruha börze avagy hogyan lesz egy projectmenedzserből vásári komédiás?

Ez egy picit megkésett bejegyzés lesz, de mivel van ilyen rendezvény folyamatosan, így a törzseladó anyócák már most gyűjtögetnek, készülnek, turizzák az ott eladandókat....
Nekünk saját használatból van egy szobányi kinőtt gyerekruhánk. Gyes-en lévő anyukaként úgy gondolom, jó lenne némi gyes kiegészítés, barátnőmmel szövetkezve, asztalt bérlünk a NAGY BABARUHA BÖRZÉN! ApaMackónak már hetek óta adagolom az eseményt, mert ugye két erős férfi kézre szükségünk van. Nem túl lelkes a dologtól, de "érted, Drágám mindent" alapon, beadja a derekát.

Előző este pakolás közben még reménykedve megkérdezi:

- Nem csinálunk inkább még 1 gyereket? Hagyjuk a fenébe ezt a vásározást...

:-))))))

A börze borzalmasan szervezett, szégyenletes esemény. Maradjunk annyiban, hogy ez a közeg más szocio-kultúrális merítés, mint amiben mi mozogni szoktunk...

Nyolc órányi gyötrelem a helyszínen és előtte több napnyi pakolás-szortírozás után, meggyötörve, fáradtan, elkeseredetten autókázunk hazafelé.
Persze kitör belőlem a jó közgazdász, fejben azonnal megcsinálom a "mérleget". A kiadási-bevételi oldalak között "nagy" az eltérés, netto 5000 forintot kerestünk, 8 órai munkával. Ilyen rossz órabérem még sose volt!

ApaMackó jó szokásához híven megadja a kegyelemdöfést:

- Engem, a cég napi 160 000 Ft-ért szokott kiszámlázni a megrendelőinknek.
Erre bepöccenek:

- Aha, értem, akkor most tartozom, 155 000 Ft-tal. Ez a sarok jó lesz. Itt állj meg! Kiszállok. Kezdem a műszakot...

- ???

 

Konklúzió: a ruhákat odaadom arra rászoruló családoknak, mert így legalább a lelkemnek jobb lesz... sokkal jobb! :-)

Betegség

ha kezdő, első gyerekes anya lennék, akkor paráznék, ügyeletre rohannék és kiverne az ideg... De rutinos öreg róka, akarom mondani öreg Mackó vagyok én, ezért csak akkor parázom amikor tényleg baj van.

Arra a hírre még nem emelkedett a vérnyomásom, hogy péntek este 7 órakor 39,4 C fokos láza volt Mackólánykának. Legyintettem, - Murphy törvénye - morogtam magamban és balra húztam a kormányt, hogy beforduljak a patika felé vezető útra...

Rutinos öreg betegápolóként, két különböző hatóanyagú lázcsillapítót vettem, mert a priznic egyrészt ordítással jár, felvervén az egészséges és aludni vágyó pasimacikat, másrészt ahogy öregszem, nem bírom az éjszakázást...

Ehhez képest megnyertem a péntek éjjelt és a szombat éjjelt is magamnak... de aztán egy kicsit azért sikerült aludni is...

Tegnap este már tudtam nagy a baj. Fáj a fülecske. Ha este elindulunk ügyeletre, akkor felszúrják Mackólányka fülét. Köszönjük, ebből nem kérünk, ezt már végigcsináltuk a pasimacikkal... só megmelegít, gyermek lefog, só rátesz, gyermek üvölt, végkimerül, elalszik... és álmában is leszedi a füléről a sót!

A sapkát csak úgy tűri meg magán, hogy folyton dícsérjük: "nagyon csinos vagy, szép vagy ebben a kis sapkában...stb", hja mi nők ugye kicsit hiúk vagyunk :-)

No, de ma már doktorbácsink antibacit rendelt, amit viszont szívesen eszik a gyermek, mert egyrészt más élelmiszert napok óta nem vesz magához, másrészt nagyon finom!

Hurrá itt az őszi szünet, lehet betegnek lenni!

Parkolás Pareto elv szerint

Vasárnap. Nyugodt a város, lehet közlekedni autóval. El kéne intéznünk egy 5 perces ügyet, amihez nem fűlik a Kismackók foga. Kivételesen a Nyugati pályaudvar környékén, a felüljáró alatt több parkolóhely között választhatunk.

Az első helynél óvatos megjegyzés hangzik a hátsó ülésről:

- IDE akarsz beparkolni?

ApaMackó beparkol. Közben az óvatos lobby-párt a hátsó ülésről belemelegszik:

- Különben is, tűzcsap közelében tilos parkolni!

ApaMackóval lehet beszélni, kitolat, következő helyre beáll.

- Ide??? De hiszen itt minden kutyaszaros! Meg pisis. Meg különben is, nem mehetnénk egészen a bejáratig?

- Nem.

- Hát én nem hagynám itt az autót, ez itt nagyon veszélyes!

ApaMackó feladja. A Lobby Pártot a hátsó ülésen elfuvarozza NagyiMacihoz, mi pedig visszasétáltunk a Pályaudvarhoz elintézni azt az 5 perces kis valamit.
És hogy jön ide a jó öreg Pareto? Úgy, hogy bár kitérőt kellett tennünk, cserébe viszont nyertünk egy fél órát kettesben! :-)