ha kezdő, első gyerekes anya lennék, akkor paráznék, ügyeletre rohannék és kiverne az ideg... De rutinos öreg róka, akarom mondani öreg Mackó vagyok én, ezért csak akkor parázom amikor tényleg baj van.
Arra a hírre még nem emelkedett a vérnyomásom, hogy péntek este 7 órakor 39,4 C fokos láza volt Mackólánykának. Legyintettem, - Murphy törvénye - morogtam magamban és balra húztam a kormányt, hogy beforduljak a patika felé vezető útra...
Rutinos öreg betegápolóként, két különböző hatóanyagú lázcsillapítót vettem, mert a priznic egyrészt ordítással jár, felvervén az egészséges és aludni vágyó pasimacikat, másrészt ahogy öregszem, nem bírom az éjszakázást...
Ehhez képest megnyertem a péntek éjjelt és a szombat éjjelt is magamnak... de aztán egy kicsit azért sikerült aludni is...
Tegnap este már tudtam nagy a baj. Fáj a fülecske. Ha este elindulunk ügyeletre, akkor felszúrják Mackólányka fülét. Köszönjük, ebből nem kérünk, ezt már végigcsináltuk a pasimacikkal... só megmelegít, gyermek lefog, só rátesz, gyermek üvölt, végkimerül, elalszik... és álmában is leszedi a füléről a sót!
A sapkát csak úgy tűri meg magán, hogy folyton dícsérjük: "nagyon csinos vagy, szép vagy ebben a kis sapkában...stb", hja mi nők ugye kicsit hiúk vagyunk :-)
No, de ma már doktorbácsink antibacit rendelt, amit viszont szívesen eszik a gyermek, mert egyrészt más élelmiszert napok óta nem vesz magához, másrészt nagyon finom!
Hurrá itt az őszi szünet, lehet betegnek lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése