2010. március 2.

Verekedés a főnökért

Medve Di áll a konyhaajtóban.
- Anya, az úgy kezdődött.... - megállt a kés kezemben. Intő? Figyelmeztető? Jön a telefon a tanárnőtől? Gyanakvó anyai szürkeállományom extra sebességre kapcsolt és kigyulladt a veszélyre figyelmeztető lámpa odabent.
- Igen, kincsem, mesélj, mi történt...
- Anya, a Kornél és a Dani nem akarták, hogy játszak velük.
- És Te szerettél volna játszani velük?
- Hát igen, de a lányok viszont azt szerették volna, ha velük játszok.
- Akkor a lányokkal játszottál?
- Hááát, az úgy volt, hogy mivel a fiúk nem akarták, de a lányok akarták...
- ÉÉÉÉÉS mi történt? - kérdeztem türelmetlenül (agyamban a vészjelző vörösre kapcsol).
- Hát, a lányok és a fiúk összeverekedtek.
- Te is verekedtél?
- Nem, én csak néztem őket.
- Ha jól értem, miattad verekedtek össze?
- Igen. - mondja büszkén csillogó szemmel.
- Meddig tartott ez a csetepaté?
- A nagy szünetben.
- 20 percig verekedtek?????
- Nem, 30 percig!
- Hogyan lett vége, szóltatok a tanárnéniknek?
- Nem. ÉN LETTEM A FŐNÖK!