Csak azért beszélgessünk erről, mert elfogult AnyaMedve vagyok, néhány gondolat erejéig térjünk vissza az évzáróra.
Kezdjük a jó dolgokkal:
Szegény Dáji mindig a bátyja árnyékában él. Ezért most elsősorban kiemelten foglalkozom az ő érdemeivel. Dáji SNI-s gyerek, aki tudja mit jelent ez, az a szívéhez kaphat. De ő nem OLYAN SNI-s, hanem neki tényleg nehézségei vannak. Elég az hozzá, hogy papírja van arról, hogy megkésett beszédfejlődésű, diszlexiás és bizony erős koncentrációs zavarai vannak csoportmunkában.
És hogy mit tesz a kitartás, az elszántság és sok év kitartó fejlesztése?
Dáji megkapta a "BÖLCS BAGOLY" díjat az osztályban. Ez a díj annak a lurkónak jár, aki a legtöbbet olvasta abban az évben (természetesen a kötelező olvasmányokon kívül).
Folytassuk azzal ami a bögyömet nyomja:
Már többször méltattam Kiskamasz érdemeit, legutóbb március idusán. Mert a tanerők versenylovat csináltak belőle. És tényleg 8 versenyre ment. Persze, nem volt a legjobbak között, mert azzal volt elfoglalva, hogy a micsodájáról törölgesse a kövér izzadtság cseppeket.
Valóban, a legtöbb versenyen nem volt a legjobbak között, a kedvenc matek versenyén (amire mondjuk a tanárerő "elfelejtette" rendesen felkészíteni) is csak az első 20-ban volt benne. Szintén részletkérdés, hogy az iskolából indult diákok közül viszont a legjobb volt....
Ha a méltatásoknál tartunk, ismét tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Bp-i informatika versenyen bekerült a legjobb 10 közé...
És hogy miért is fontos ez? Nem, valójában nem fontos. Mint ahogyan a tanároknak sem volt fontos, mert ugyan kitünő lett a bizonyítványa, de annyira azért nem volt jó, hogy osztályelső legyen.
Mert annyira ugye azért nem volt jó?!!!
Ezért családilag megsértődtünk és élünk a felvételi eredményével, így jövőre juszt sem ide fogunk járni, hanem az országos listán 7. helyen szereplő gimnáziumba.
Azért tartottam fontosnak megemlíteni ezeket, mert ugye én csak egy elfogult AnyaMedve vagyok...
