2010. szeptember 22.

Kézfogások, elismerések

Térjünk vissza egy gondolat erejéig arra a bizonyos kézfogásra. Igen, az Igazgató bácsival történő kézfogásra. Kiskamaszunk el se merte hinni, hogy ismét (hiszen 3.-osztályban már megtörtént :-)) ő mehet ki egyedül az osztályból. 19 gyerekből ő a legjobb.
Nagyképüség? Csudát. Gyerekszemmel ez hatalmas elismerés, megtiszteltetés.

Bloggerek százai írták le a nyáron, hogy az ő gyerekük is kezet foghatott az igazgató bácsival/nénivel, vagy nem foghatott kezet, mert egy hajszál, vagy egy magatartás 4-es bezavart a képbe... Iskolája, igazgatója válogatja. Van ennek az elismerésnek egy kis sztálinista feelingje. A Nagy Vezető elismeréseként átnyújtja a könyvet és kezet ráz az arra érdemessel.
De soha, senki nem firtatja, hogy az a szerencsétlen gyerek, vajon mennyit dolgozott ezért az egy kézfogásért! Mert ugye ez 9 hónap munkája. Benne van a tehetsége is, de több a szorgalom, a megfeszített munka, az áttanult hétvégék sokasága. Mert azért legyen gyerekkora is... aha, mikor, kiskezétcsókolom?!

Nagyon büszke vagyok magamra. Mert idén először egy pedagógus "jelképesen" kezet fogott velem is! Dáji logopédiai értékelésébe bekerült a következő mondat:

Köszönjük a család együttműködését, otthoni segítő munkáját!

Életemben először köszön meg egy pedagógus valamit! Jelképesen kezet rázott velem! Sőt, tovább megyek, egyenesen partnernek tekint. (Tényleg partneri a viszony, mindent meg tudok beszélni a logopédus lánnyal, és ha kérek, kapok visszajelzést Dáji munkájáról.)
Ezen felbuzdulva arra gondotam, mi lenne ha velünk szülőkkel is időnként kezet fognának?
Kezet fognának velem:
- mert megszültük őket (ugyan, ez természetes!)
- mert kezdetben nem aludtunk
- mert konkrétan Dájival végigküzdöttünk 8 évet azért hogy a születéskori traumát ledolgozzuk (ebből külön bejegyzés-sorozat lesz...)
- mert értelmiségiként, színvonalas programokkal neveljük őket,
- mert egyáltalán ma van merszünk bevállalni 3 gyereket.

Nem értem...

Kiskamasz elém áll:
- Van egy jó meg egy rossz hírem.
- Ühüm, kezdjük a rosszal.
- Van egy matematika hiányom.
(Nekem több is - gondoltam -, de erről nem fogom felvilágosítani....)
- Nem volt matek munkafüzetem.- folytatja.
- És mi a jó hír?
- Hogy nem kaptam 1-est, mert a házi feladatom viszont megvolt.
- Az a munkafüzetben volt, ha jól sejtem. - anyai logikám vág mint a penge! :-)
- Igen, de leírtam a szünetben valaki házi feladatát.
- Lemásoltad?
- Igen.
- Ennek mi értelme van?
- A tanárnő mondta. Ha nincs füzetünk vagy munkafüzetünk, akkor másoljuk le a házi feladatot a szünetben, mert a házi hiány az rögtön karó!

Aha, szóval ha a tanárnő egy kicsit jobban belegondolna abba, amit mond, rögtön rájönne, hogy csalásra és hazugságra neveli a gyerekeket. Mert:
1. nem minden gyerek ügyeskedik azzal, hogy azt mondja, hogy otthon hagyta az aktuális füzetet/munkafüzetet, csak azért, mert az abban feladott házi feladatot nem csinálta meg. LEHET, HOGY TÉNYLEG OTTHON FELEJTETTE.
2. Ha nincs füzet (és abban volt a házi is) akkor a nincs füzet = nincs házi feladat egyenlőség valóban fennáll, de:
3. ha valakiről lemásolja a házi feladatot, akkor az ugye nem "copyright", vagyis kiskezit csókolom annak mi értelme van? Ergo a másolt házi feladat, nem a saját szellemi terméke, hanem olyan mint a "made in China" termékek....
Hazudik, és csal. ÉÉÉÉs, ezt várják el tőle!

2010. szeptember 20.

Miss Marple nyomoz 2. rész.... és beindul

Miss Marple nyomoz. Mert félti kismackóit. Csak három éve lakunk itt, de ez már a második nagy esemény közvetlenül a portánkon. Azelőtt, 15 éven keresztül, a belvárosban nem történt semmi említésre méltó. Vagy az aszfaltdzsungelben élve immunis leszek arra, hogy a házunk előtt lövöldöznek? (Mert ilyen is volt, sajnos.)

No de a lélektani dolgokról térjünk át a tényekre, mert ugye Miss Marple-t is ezek vezetik el a megoldáshoz. A betörők -szerencsénkre- nagyon amatőrök voltak. Még szerszámot sem hoztak magukkal. Igaz, azt nem hallottuk, mikor feltörték a szerszámos kamrát.

A kertbe hátulról jöttek be, az ősdzsungelből. Sajnos a mögöttünk lévő kert nagyon elhanyagolt, ami gyerekszemmel csábító játszótér, az bizony rossz emberek búvóhelye is egyben.

Valószínüleg szomszédok (vagy ismerőseik) voltak a betörők, mert TUDTÁK, hogy a néni mikor utazik el, mikor nincs itthon... Vélhetően kihallgatták egy kertbéli beszélgetését.

Nos, üzenem az összes "jószándékú, kéretlen látogatónak", hogy felülvizsgáltattuk a házunk védelmét, ennek kapcsán a risztórendszerünket kibővítjuk és a jövőben még a kertünk is be lesz riasztva, biztonsági őrök fognak kijönni, és még lőni is fogok, ha bemerészkednek!

2010. szeptember 17.

Szilaj legény vagyok, lovagolok, hej!

Mackólánykával futkározunk az iskola előtt. A három lépcsőt már 56-szor megmásztuk oda-vissza. Várjuk a fiúkat. Kiskamasz edzésen a tornateremben, Dáji a lovardából hazafelé... A lovasokat szállító kisbusz végre begördül a suli elé. Szállingóznak ki a gyerekek. Két kislány sír. El nem tudom képzelni, mi történhetett...
Akárhogyan is nézem, Dáji nincs közöttük. Kérdezem a sofőrt. Össze-vissza beszél. Azért annyit sikerült kihámoznom a mondanivalójából, hogy már az indulás körül problémák voltak, nekik kellett összevadászniuk a gyerekeket a különböző osztályokból. Ráadásul az elsősök aggódó szülei is ott csápoltak...
Hát, igen, én is voltam elsős aggódó szülő... huhhh, de rég volt!

Annyit sikerült kihámoznom a mondókájából, hogy Dáji nem indult el velük lovagolni. Nagy kő esik le a szívemről. Akkor most nem kell elrohannom a lovardába, és a kedvenc lova, Robinson Crusoe karámjából kicsalogatnom. :-)

Végre vége az edzésnek. Dáji jön kifelé elsőnek. Az ő "utazó sebességét" ismerve, ez eleve gyanús lehetett volna, de nem fogtam azonnal gyanút.
- Miért nem voltál lovagolni?
- Mert elfelejtettem. - mondja bűnbánóan.
- És hol a pénz?
- Nem tudom. A tanárnő betette a naplóba... (Ne menj kincstárnoknak, ha kérhetlek...)
- Edzettél legalább?
- Igen.
- Miben? Átöltöztél a melegítődbe?
- Nem. Farmerban!
- Miért maradtál a farmerban?

Merre vagyon a menetirány?
 - Mert arra gondoltam, hogy azért beülök edzésre, de az edző mondta, hogy: "cipőt le, beállni". Így akkor már nem volt időm átöltözni.

Eltelt az iskolából 10 nap. Vonjuk meg mi is a mérlegünket kicsiben. A kormány lassan a 100 napját tölti, a gyerekeim a 10. napot. A gyerekeim nem igértek reformokat (sajnos, továbbra is elfelejtenek mindent!), nem ígértek megszorításokat (azt én szoktam ígérni), és takarékossági programba se fogtak, már a második garnítúra grafitceruzát használják... Nekik is a hiánycél lebeg az ő szemük előtt is, 3 figyelmeztető után intő, 3 felszerelés hiány után 1-es....
A bevételeiket is bővíteni akarják, továbbra is erős lobby megy a zsebpénzért. Sarcolnak is rendesen!

No, de azért mégiscsak a számok beszélnek igazán. Lássuk, mit értünk el az elmúlt 10 napban:
- 3 db megkezdett matekfüzet
- 2. garnitúra ceruza
- 6 nap alatt 4 hiány (a többit már be se vallotta az Apeh-nak, akarom mondani az anyjának :-))
- két db Bözsi ordítás (alkalmanként 40 perc :-)) - róla még soxor lesz szó a blogon, kedvenc énektanárunk
- rádöbbenés: teljesen elfelejtette a szorzótáblát a nyáron.
Folytassam?

Lehet, hogy én is választásokat írok ki a családon belül, megpályázom a köztársasági elnökné posztját, mert neki csak reprezentálnia kell és aláírnia. Kedvemre való foglalatosság lenne. :-)

2010. szeptember 13.

Miss Marple nyomoz

Miss Marple ül a hálószobában, ölében Mackólánykával és altatódalt dúdol. A szobában halvány fény dereng, csend honol a házon. A szomszéd néni előszobájával közös falunk felől nem a megszokott esti szöszmötölés zaja jön, hanem valami olyan, mintha a szekrényt próbálná letépni a falról. Azért ennyire nem erős a néni....

Biztos pakol. - gondolom magamban.
A zaj egyre furcsább, csak nem szűnik.
Miért most, és mit pakol? - zsörtölődöm magamban.
Végre fény gyúl agyamban: a néni bioritmusa azonos a miénkkel, ilyenkor már a konyhájában sem szokott szöszmötölni. Gyanús. Mackólányka a zaj miatt nem tud elaludni. Kb. tíz percre van szükségem, ahhoz, hogy fáradt szürkeállományom feldolgozza a hallottakat. Basszús! Ez több mint gyanús!
- APAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!

ApaMackót -az öreg tartalékos főtörzsőrmestert- felderítésre küldöm a tök sötét kertbe, lesse már meg mi történik, tőlünk kb. 3 méterre! Egyből feltámad a benne szunnyadó Bruce Willis, fekete pólót és nadrágot húz, kopaszra nyírt fejével hajaz a híres fickóra. :-) Akcióhősként oson tujáról tujára, mikor meghallja az első reccsenést. Majd a másodikat.
- Segíthetek kinyitni? - kérdezi határozottan.
Vanek úr és társa eldobja méteres acél rúdját (még szerencse!) és gátfutást mutat be a kerítésen keresztül. Hiába, no, egy úriember a betőrökkel is úriember. :-)

Innen már majdnem a szokványos történet következik. Rendőrséget hívunk és a szomszéd néni fiait is kiverjük az ágyból. A rendőröknek kb. 20 perc kellett hogy ideérjenek, gondolom biztosra akartak menni, hogy még véletlenül se találkozzanak a betőrővel.
Közben a kismackók izgatottan elemzik a történteket. Ablakból leselkednek. Egy fekete autó jön lassan, a rendőrök mellett megáll egy picit, cigarettázó harmincas férfi ül benne. Lassan továbbhajt, bekanyarodik a következő sarkon. Kismackók, akik még sose láttak krimit, azonnal összerakják a mozaik kockákat:
- Biztosan a betőrők jöttek vissza! Szóljunk a rendőröknek!
Pontos leírást adunk az autóról, rendszámmal.

Rádión azonnal leadják a kőrözést az autóra. Távolról szirénázás hallik. Azonnal megtalálják az autót.  Majd kisvártatva az URH-ban sűrű anyázás.
A gyanús, fekete autóban ülő, cigarettázó férfi ugyanis nem volt más, mint a polgármesterünk! 
Lebuktattam a polgármesterünket! :-)))

update: a kutyus akire a szomszéd néni a házőrző szerepet osztotta, békésen végigaludta az egész esti műsort...

2010. szeptember 9.

Időjárás

Elég közel lakunk a Pilishez, kis túlzással mondhatnók a lábainál... Sokszor előfordul, hogy nálunk esik, míg NagyiMacinál a Belvárosban még süt a nap. A reggeli kávém mellé dukál az időjárás jelentés.
Ma reggel ezt olvastam:
"Az éjszaka országszerte esősre fordul időjárásunk, csütörtök reggelre főként a Duna vonalától keltre és nyugaton várható eső, zápor. "

MI VAN?

2010. szeptember 6.

Végtelen mese

Dáji első házi feladata:
Volt egyszer egy öreg-öreg ember. Annak az öreg-öreg embernek volt egy öreg-öreg könyve. Abba az öreg-öreg könyvbe az volt beleírva, hogy "Volt egyszer egy öreg-öreg ember"...

... és annak az öreg-öreg embernek volt egy öreg-öreg könyve...
ahogy olvasta a könyvet, észrevette, hogy hiányzik az utolsó lap. Ekkor csöngettek, az öregember ajtót nyitott. Az ajtóban az öccse állt. Az öregember megkérdezte tőle:
- Te tépted ki az utolsó lapot a könyvemből?

- Igen - válaszolta az öccse-, mert rajtad olyan átok ül, hogy addig nem hagyod abba az olvasást, amíg a történet tart. Így most befejezetlen marad a mese, te pedig befejezed az olvasást.


 
Igen. Aki ismer minket tudja, Mánnyáról szól.

2010. szeptember 5.

Ingyenbusz

Araszolunk a sorban, bekanyarodik elénk az Auchan ingyenes busza. A vásárlókat viszi az áruházba.
Dáji nézi, nézi, majd bölcselkedni kezd:
- Ez nem is ingyenes.
- Miért?
- Mert lehet, hogy akik utaznak rajta, azok most nem fizetnek érte, de ezt a buszt azok is megfizetik akik nem utaznak rajta soha!
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy MINDENKI, AKI AZ AUCHANBAN VÁSÁROL kifizeti ezt a buszt, mert úgy szabják meg az árakat, hogy a buszra is teljen az áruháznak.
Kuncogva hozzáteszi:
- Ha-ha-ha, az árak nem is a földön járnak, hanem a busszal. :-)