2010. december 13.

2/3-os többség

Nos igen, el kell ismernem a gyerekeim néha 2/3-os többséget képviselnek. Főleg, ha betegségről van szó. Kérdeztem is doktor bácsinktól szombaton:
- 2/3-os többség esetén kijösz? - Mivel nagyon visszafogott figura, nem röhögött hangosan, de azt azért érzékeltem, hogy elfolytja a kuncogását.
Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor a vizsgálat után elmondta a diagnózist:
Arról a kismackóról, akit már-már gyógyultnak minősítettünk volna, és újból a kiképző táborba (akarom mondani az iskolába) küldtük volna, kiderült tüdőgyulladása van. Az a kismackó, aki reggel vidáman 38 fokos lázzal ébredt, kiderült, ő még csak most kezdi a betegséget, van egy hete a tüdőgyusziig. Na, jó ez azért fekete humor, de 2 hónapnyi folyamatos betegápolás után, ennyi azért jár nekem, nem?!

Annyira szeretném, ha megmagyarázná valaki, hogy miért betegek folyamatosan? Szeptember óta, valamelyik beteg, ha éppen az egyik meggyógyul, akkor jön a következő... miért nem lehet az összes egyszerre beteg?
Milyen szép is lenne? Álmodozom magamban: sorban ülnének a kanapén, kinyitnák a csőrüket mint a madárkák, beadnám a gyógyszert, a vitamint, az immunerősítő csodaszereket, bekapcsolnám a kábító tv-t és nyugalom lenne...
De nem! Mert külön-külön, egyénieskedve betegek ám! Ráadásul mindegyik másként. A legkisebb 38 fokos lázzal vidáman szaladgál, jön-megy intézkedik, babázik, főz, terít mindent csinál, csak nem eszik (gyanús! még a sütit sem...).

A középső, lévén férfiból van, elhaló hangon közli, ő bizony olyan beteg, hogy az ágyból sem tud kikászálódni, nemhogy enne-inna, tanulna (brrr!!!). Az igazi férfi így beteg, mi asszonyok szolgáljuk őt, aki alig él a hőemelkedéstől és a köhögéstől.

Ráadásul ezek az immunerősítőnek kinevezett folyékony aranyárban kapható csodaszerek kutyagumit sem érnek, mert ha érnének akkor ugye nem lennének betegek...

A legnagyobb medvebocs, a Kiskamasz meg nem ér rá betegnek lenni! Ne röhögj, ez komoly! Fontos társadalmi kötelezettségei vannak, zizeg örökösen, jön-megy, randizik, intézkedik, és meg van sértődve, ha itthon kicsit le kell higgadnia... arra a pár órára, amíg megtiszteli hajlékunkat. Mert visszaél ám a mobil telefon lehetőségeivel. Felhív:
- Jaj, anya, nincs kedvem hazamenni, inkább elmegyek a Mamáékhoz, majd Apa ott összeszed engem este!
Lefordítom a nyájas olvasónak: "Elmegyek a kényesztetőbe, kapok finom csokit, összecsapom a leckémet és szabadon számítógépezhetek, tévézhetek.... senki sem szól rám!"

Meg hazakíséri szíve hölgyét. Az sem zavarja, hogy a lány nagypapája is velük van. Persze a nagyapó is jó fej, invitálja hozzájuk vacsorára. Ez a kis muja, meg nem mer menni. Mert mi nem úgy beszéltük meg reggel! De reggel ugye még nem látszott, hogy ilyen remek alkalom adódik a hazakisérésre... Sokat látott nagyapó is hajtja a szelet a vitorlájukba, de ők még tapasztalatlanok, még csak tapogatóznak a sötétben. Mindezt nagyon édesen teszik. Azt hiszem ideje lenne meghívnom nagyapót egy kávéra. Jó fej az öreg, no. :-)

Legutóbbi férfi hisztije bele a mobilba:
- Anya, úristen, esik a hó! A sulinál legalább 5 centi már!
Kinézek az ablakon, higgadtan válaszolok:
- Igen kincsem, van az 2 cm is. Azért, gondolom a buszok még járnak talán...
- De anya!!!! Vékony farmer van rajtam, megfagyok míg hazaérek! Nem vagyok ÚÚÚÚGY öltözve, hogy busszal menjek haza...
- Szivem, reggel mondtam neked, hogy vékony lesz a nadrág, magadra vessél, ha mégis egy szál farmerban mentél el. Apa késő estig dolgozik, nem tud érted menni.
Morog a telefonban mint egy igazi grizlimedve. Megadom a kegyelemdöfést:
- Tudod mit? Megvárunk a hólapátolással, abban úgy is kimelegszel majd!
- Szuper, de király! Jövök már! OKÉ, megyek havatlapátolni! Szijjja!

És tényleg. Fél óra múlva hányja-veti a havat a ház előtt! :-)
Ha karácsonykor lesz beteg, esküszöm agyonütöm!!!