Kézfogások, elismerések

Térjünk vissza egy gondolat erejéig arra a bizonyos kézfogásra. Igen, az Igazgató bácsival történő kézfogásra. Kiskamaszunk el se merte hinni, hogy ismét (hiszen 3.-osztályban már megtörtént :-)) ő mehet ki egyedül az osztályból. 19 gyerekből ő a legjobb.

Nagyképüség? Csudát. Gyerekszemmel ez hatalmas elismerés, megtiszteltetés.

Bloggerek százai írták le a nyáron, hogy az ő gyerekük is kezet foghatott az igazgató bácsival/nénivel, vagy nem foghatott kezet, mert egy hajszál, vagy egy magatartás 4-es bezavart a képbe... Iskolája, igazgatója válogatja. Van ennek az elismerésnek egy kis sztálinista feelingje. A Nagy Vezető elismeréseként átnyújtja a könyvet és kezet ráz az arra érdemessel.

De soha, senki nem firtatja, hogy az a szerencsétlen gyerek, vajon mennyit dolgozott ezért az egy kézfogásért! Mert ugye ez 9 hónap munkája. Benne van a tehetsége is, de több a szorgalom, a megfeszített munka, az áttanult hétvégék sokasága. Mert azért legyen gyerekkora is... aha, mikor, kiskezétcsókolom?!

Nagyon büszke vagyok magamra. Mert idén először egy pedagógus "jelképesen" kezet fogott velem is! Dáji logopédiai értékelésébe bekerült a következő mondat:

Köszönjük a család együttműködését, otthoni segítő munkáját!

Életemben először köszön meg egy pedagógus valamit! Jelképesen kezet rázott velem! Sőt, tovább megyek, egyenesen partnernek tekint. (Tényleg partneri a viszony, mindent meg tudok beszélni a logopédus lánnyal, és ha kérek, kapok visszajelzést Dáji munkájáról.)

Ezen felbuzdulva arra gondotam, mi lenne ha velünk szülőkkel is időnként kezet fognának?

Kezet fognának velem:

- mert megszültük őket (ugyan, ez természetes!)

- mert kezdetben nem aludtunk

- mert konkrétan Dájival végigküzdöttünk 8 évet azért hogy a születéskori traumát ledolgozzuk (ebből külön bejegyzés-sorozat lesz...)

- mert értelmiségiként, színvonalas programokkal neveljük őket,
- mert egyáltalán ma van merszünk bevállalni 3 gyereket.

Nem értem...

Kiskamasz elém áll:

- Van egy jó meg egy rossz hírem.

- Ühüm, kezdjük a rosszal.

- Van egy matematika hiányom.

(Nekem több is - gondoltam -, de erről nem fogom felvilágosítani....)

- Nem volt matek munkafüzetem.- folytatja.

- És mi a jó hír?

- Hogy nem kaptam 1-est, mert a házi feladatom viszont megvolt.

- Az a munkafüzetben volt, ha jól sejtem. - anyai logikám vág mint a penge! :-)

- Igen, de leírtam a szünetben valaki házi feladatát.

- Lemásoltad?

- Igen.

- Ennek mi értelme van?

- A tanárnő mondta. Ha nincs füzetünk vagy munkafüzetünk, akkor másoljuk le a házi feladatot a szünetben, mert a házi hiány az rögtön karó!

Aha, szóval ha a tanárnő egy kicsit jobban belegondolna abba, amit mond, rögtön rájönne, hogy csalásra és hazugságra neveli a gyerekeket. Mert:

1. nem minden gyerek ügyeskedik azzal, hogy azt mondja, hogy otthon hagyta az aktuális füzetet/munkafüzetet, csak azért, mert az abban feladott házi feladatot nem csinálta meg. LEHET, HOGY TÉNYLEG OTTHON FELEJTETTE.

2. Ha nincs füzet (és abban volt a házi is) akkor a nincs füzet = nincs házi feladat egyenlőség valóban fennáll, de:

3. ha valakiről lemásolja a házi feladatot, akkor az ugye nem "copyright", vagyis kiskezit csókolom annak mi értelme van? Ergo a másolt házi feladat, nem a saját szellemi terméke, hanem olyan mint a "made in China" termékek....

Hazudik, és csal. ÉÉÉÉs, ezt várják el tőle!