Kamaszkodás nr.2

A ma reggeli jelenet az autóban már veszélyes határokat feszegetett. Kiskamasz nagyon körmönfontan a tudtunkra adta, hogy kaptak egy speciális környezetvédelmi feladatot a suliban, amit csak azzal a nagyon szimpatikus kislánnyal kettesben lehet elkészíteni, aki éppen -egészen véletlenül- szíve hölgye. Ráadásul a suliban nem lehet nyugodtan dolgozni, így a kislány nagyszüleinek lakásán lehetne ezt a legegyszerűbben megoldani....

Rásandítok ApaMackóra, aki erősen harapja a szája szélét és szemét szigorúan az előttünk kígyózó kocsisoron tartva, soha nem látott módon leköti a reggeli csúcsforgalom...

Lefordítom az olvasóknak is a családfő homlokán a csak általam olvasható üzenetet: Drágám, ezek már veszélyes játszmák, lásd be, az első randik engedélyezése anyai hatáskörbe tartozik!

Belátom. Óvatosan tisztázom a körülményeket. Hol, mikor, mettől-meddig és "nemzavarsz-ekisfiamesteanagyszülőknél" típusú kérdésekkel bombázom. Látom, felkészült, agya maximális kapacitásra kapcsolva veri vissza minden aggodalmamat. Érzem, ezen a kérdéskörön nem szerencsés sokat időzni, tiltani meg egyenesen öngyilkosság lenne .... "De csak akkor ha minden leckéd meglesz" - nyögöm ki megadóan. Válaszként sűrű bólogatás, és akkora vigyor, ami betölti az autót.

Még aznap reggel talákozom szívünkhölgye anyukával, aki lazán megkérdezi: "Meddig marad Kiskamasz, mert csak akkorra mennénk a lányunkért...."

Ühüm, tehát a meccs már ott is lejátszódott, és cinkos összekacsintás van a szülők között. Ja, így már más! Még egy órával kitolom a randi végét, legyen idejük az iskolai feladattal is foglalkozni.

A lobby napján, megbeszéltük Kiskamasszal, hogy délután a bölcsinél találkozunk, együtt jövünk haza. Ő előbb ért oda. Már az udvaron átvágva besandítok az ablakon, sok kis buksi fejet látok egy kupacban a szőnyegen ülve. Belépve a szobában a következő kép fogad:

bölcsis gondozó néni soha nem látott nyugalomban ül egy sarokban és molyol valamit. Az én Kiskamasz fiam, 4-5 kétéves forma gyerekkel ül a szőnyegen, és játszik velük! :-) Félórás könyörgés után hajlandóak csak kijönni... jönne a többi kislegény is, mert ilyen jó játszótársuk rég nem volt.

Mackólánykának is ínyére van a bátyus támogató közelsége, olyan határozottan viselkedik, mint még soha! Korábban, amikor láttam a bölcsiben, mindig nagyon szelíden viselkedett Most hangos, határozott, követelőző. Hűha, mi lesz itt még sok év múlva! - gondolom magamban.

Hazafelé menet jár az agyam: Kiskamaszunk reggel trubadúr, este önkéntes bébicsősz? Nem szélsőség ez? Ez ugyan az a kismackó? Gyerek-e még egyáltalán? Vagy pont ezért gyerek? Hogy is van ez?

Karácsonyfa állítás

Most, hogy már teljes pompájában áll a karácsonyfa, megoszthatom veletek hogyan is költözött be a nappalinkba a szerencsétlen. A hétpróba amit ki kellett állni(a):

 

1. A népszavazás

Az alapvető kérdés az volt, hogy legyen-e idén karácsonyfánk? Persze ez csak ApaMackónak volt kérdés, mert mindenki másnak természetes volt, hogy LESZ. De ő, hetekig rendíthetetlen kitartással lobbízott a család különböző tagjainál, hogy ugye a pasimacik már nagyok, meg nem is olyan fontos, meg nem is nagyon vagyunk itthon... stb.

Süket fülekre talált. Pedig nem beszéltünk össze! Most tényleg nem. Mindenki mondta, hogy ez nem szavazás kérdése, lesz és kész.

Persze, a döntő szavazatot ismét (Nagy)Papa Medve adta le, mert neki, mint a család legfőbb fejének szavazata, helyből 5-öt ér... azaz elsöprő többség. (Ennyit a demokráciáról :-))

Azonban a történelmi hűség kedvéért le kell szögeznünk, hogy az utolsó és egyben megdönthetetlen szavazatot Mackólányka adta le. Egyik este már azt hittük alszik, éppen kiosonni készültünk a szobájából, mikor felemelte fejét, és a legtündéribb mosollyal az arcán kijelentette:

- Lesz karácsonyfa!

Döbbenten néztünk egymásra: honnan tud ez a gyerek a karácsonyfáról? Egy hónapja mindenféle betegségek okán itthon őrli idegeinket, szó nem esett még erről, vajon honnan tudhat erről? Pasimacik is komoly képpel tagadtak.

2. A kiválasztás

Előörsként legtündéribb mosolyommal felfegyverkezve barátkozom a kővé fagyott szerencsétlen árussal. (Kinti hőmérséglet kb. -8 C fok volt délután 3 órakor....) Úgy tűnik, a szíve nem fagyott kővé, tényleg teljes erőbedobással segít kiválasztani a legszebb fát. Nem vagyok egy totojázós típus, legalább 2 percre volt szükségem. Persze, ez rövid időráfordítás project vezető főnökömnek tetszik, hiszen elsőre úgy tűnik, neki csak áldását kell adnia rá.

És nem adja!

3. Úton a válóper felé...

Mert nem jó a fa. A projectvezetőnek. Nekünk bezzeg JÓ! De neki nem elég formás, pedig nagyon helyes, dús "szoknyácskája" van, és ami a legnagyobb kifogása: nem elég hosszú az alsó csonk. Nem tudja felállítani a tartóba. Fejébe vette, ha lesz karácsonyfa, az neki a legkevesebb munkájába kerüljön. Ezért kritérium rendszert állít fel:

- legyen délceg, sudár, formás, friss, ropogós, élénk levelű

- legyen elég hosszú alsó csonkja

- legyen elég hosszú felső ága a csúcsdísznek

- legyen olcsó (ha-ha-ha)

- ne kelljen faragnia sehol,

- még ágakat se kelljen levágni.

Egyszóval legyen tökéletes.

Na, ilyen az én Férjem.

4. Azt hiszem, elmegyek politikusnak....

mert képes voltam megállni, hogy ne tegyek megjegyzést, ne vesszek össze vele, miközben az előre megalapozott harmóniát igyekeztem ápolni az árussal, némi összekacsintás, együttérző mosoly és társai jegyében. Mintegy 20 percnyi válogatás után (kb. 10 fa kibontása, megszemlélése után) megvan a TÖKÉLETES darab. Jéggé fagytam...

5. Hazaszállítás

Tetőcsomagtartó. Nem részlezem. Még jobban jéggé fagytam. A projectvezető is.

6. A nagy nap

Mint minden évben, idén is elcsúszunk az ütemezéssel, és nem sikerül világosban elkezdeni. Mert nálunk először át kell rendezni a nappalit. Mindenki szavaz, hogy hol legyen a fa (a kiskorúak is, pedig őket nem is kérdeztük :-)).  Majd ismét átrendezzük a nappalit. És még néhányszor.... 

Sötétedik.

Szönyegeket felszedjük.

Nagy létra behoz. (Igen, az, amelyikkel a tetőre szokott felmászni Férj.) A fa "csak" másfél fejjel nagyobb nálam. Nem kérdezek. Nem okoskodom. Nem szólok egy szót sem. (Kivételesen... :-)) Van elég pasi a házban. Majd Ők!

Végre a teraszon keresztül megérkezik Ő, a sudár, tökéletes fenyőfa.

Mackólányka visít örömében.

MackóMama visít bánatában, mert két vödörnyi hó is érkezik a fával együtt a nappali parkettájára.

Jönnek a kellékek:

Dézsa.

Kő.

Vödör.

Nem, nem építkezünk. Még mindig a karácsonyfa project fut.

Mackómama eltűnik a konyhában, sütemény sütésbe kezd. (Tuti alibi a legkényesebb pillanatokra. :-))

Súlyemelő ApaMackónk beállítja a fát a dézsába.Kifelejti a vödröt. Fa kivesz.

Vödör be a dézsába. Fa a vödörbe. Kavics. Kő. Mert Ő tényleg nem faragja a fát. Kövekkel stabilan kitámasztja, azaz körbeszórja annyi kővel, ami csak belefér  a vödörbe. Majd a vödröt szintén kővel kitámasztja a nagy fa dézsában. Egyszerű, nem? (Tulajdonképpen zseniális találmány, el kell ismernem.)

Nem. Szemmel méregeti Mérnök Uram. S nem is késik az ítélet: ferde!

Kő kipakol, fa igazít, kő vissza.

Még háromszor.

Végül, előveszi a szintezőt. Pasimacik arcvonásai kezdenek eltorzulni. Anyai érzékem azt súgja, ki kéne jönnöm a konyhából.

Megfenyegetem a család fejét, hogy ha nem teszi el a szintezőt, megírom a blogon, hogy mit művel! Nincs hatása, folytatja. Bosszúból megírom. :-)

Vacsora idő, mikor végre elkezdik díszíteni. Persze ez már a pasimacik dolga (lenne). De az egyik eltűnik a bal féltekén, ajándék készítés címén (naaa, vajon melyikük?) A másikuk fantasztikus kitartással, órákon keresztül aggatja a díszeket. Homlokát ráncolva válogat, díszit, alkot. Szegénykém, időnként tanácsot kérne, de ebből csak ellentétek születnek, így végül magára marad ... 

7. Utóvéd harcok

Mikor már azt hiszi készen van a fa, rengeteg díszt talál Mackólányka szobájában. A kisasszony ugyanis a neki legjobban tetsző díszeket lecsente a fáról és összegyűjtötte egy eldugott sarokban! :-)

Az éj leple alatt visszaakasztjuk a fára.

Ekkor vesszük észre, hogy a fa alatt hatalmas tócsa... mert az összefagyott, havas kavics kiolvadt a melegben.

Csak tudnám minek jár a gyerek iskolába?

Ma elmaradt az úszás. No nem a napi maximum hőmérséglet miatt. Az a minusz 8 fok nem zavarta volna a tanerőt abban, hogy békává képezze át a gyerekeinket. De a tanerő ma hiányzott. Nincs ebben semmi különös. Valójában senki sem bánta hogy elmaradt az óra. Különösen a gyerekek nem. Hiszen ők játszottak.

Kis, naív olvasóim. Mégis mit gondotok ti? Kidobóst játszottak? Adj király katonát? Kinn a bárány bent a farkas? Sorversenyt? Ki tud több fekvőtámaszt nyomni? Nem, nem és nem! Hiszen a lurkók nem a tornateremben játszottak! Tornaórán a számítástechnika teremben, tanári felügyelettel, stratégiai játékot, ahol is interneten vad idegenek összekapcsolódnak és területet foglalnak el, harcolnak egymással stb.

Mindezt egy másik testnevelő tanár felügyeletével...