- Bogi azt mondta, hogy nekem nincs apukám.
Érzem, a beépített komputerem lefagyni készül a rémülettől ...
- Nézd meg szívem, Édesapa itt van és minden este itt van velünk!
Mackólányka nagy szemekkel néz rá, látom erősen koncentrál. Bedobom a legfőbb érvet az Éjszaka Nagy Vándorának:
- Amikor átjösz aludni hozzánk, oda tudsz bújni Édesapához.
Látom, ez hat.
- Lehet, hogy a Boginak nincs otthon minden este az Apukája?
- Nincs. - ingatja fejét a lányom.
Mackólányka még csak három éves. De már érti. Szerintem a gyereknevelésben igenis nagy szerepük van az Apukáknak. Kell az apakép. A támasz. Az erő. Az ideál. Akire felnéznek.
Egy nő, legyen bár tökéletes anya, nem tudja mindazt megadni, amit egy apa csak a jelenlétével adhat. Ha pedig odafigyel a gyerekeire, törődik velük, szereti, babusgatja őket, akkor nem lehet az a rossz házasság, amiért ezt el kéne venni a gyerekektől.
A gyereknek a szülei állandó jelenléte adja a biztonságot. Az óvonők, dadusok, tanítók, tanárok, bébi-szitterek jönnek-mennek az életében. Ha a család állandóságát elvesszük tőlük, mégis mibe (kibe) kapaszkodjanak? Hogyan tudnának biztonságban eligazodni a világban?
