Off bejegyzés! - Őrült tanerő magas kitüntetésben részesül

Most fogyott el a cérna. Nagyon-nagyon sokáig nem akartam írni róla. Tűrtünk évekig. Nyeltünk. Gyerek lelkét masszíroztuk. De most elég!

Van egy tanárnő, aki MINŐSÍTHETETLENÜL viselkedik a gyerekekkel. Kiabál, aláz, ordít velük. Lelki terror alatt tartja a gyerekeket. 1 méterrel az orra előtt az arcába köpködve, magából kikelve üvölt, szó szerint bele a képükbe. Képes egy 45 perces órából 40 percet végig üvölteni. Ilyenkor persze nincs tanulás, a sok manó csak ül ott megszeppent képpel és néz ki bután a fejéből, hogy ezt meg mi lelte. Nos, eme "csodás" tanerő a 7 éves elsősökkel ugyanúgy üvölt, mint a nyegle hetedikesekkel. Nincs különbség.

Hogy milyen bűnök fejében kapja a gyerek a megszégyenítést, az egész osztály előtt történő pocskondiázást? Sorolom:

- felszerelés hiány

- köszönés elmaradása

- késés stb.

(Jelzem, alsóban nem a gyerek késik, hanem a zombi, béna, agyonhajszolt szülője nem képes időben elindulni vele az oskolába.)

De, ami a legdurvább: akkor is üvölt velük, amikor megnyernek neki egy versenyt! A csapata első lett, a legjobb, legszebb díjat nyerte. Másnap az órán ki nem jött volna a száján egy köszönöm, egy dicséret. Mert szerinte a büdös, rendetlen, neveletlen csürhe nem oda nézett ahová kellett volna, vagy nem úgy viselkedett, ahogy Ő elvárta volna.

A magánéletét is megosztja a gyerekekkel. Elmeséli a családi bajait, a vitáit a férjével, vagy azt, hogy veszett össze a fiával/lányával egy a gyerekének fontos eseményen. :-(

Idézek tőle:

"Le vagy sajnálva."

"Cserben hagytál, mert nem jársz a szakkörömre."

"A szüleitek előtt még sem cseszhetlek le Titeket." (bemutató óra után, így kedveskedett az osztálynak)

"Amiről az órán szó esik, nem mondhatjátok el otthon!"

A legdurvább mondat, ami elhagyta a száját ez volt: "Ha ezt elmondod otthon, öngyilkos leszek!"

És most, az évzárón, hatalmas, állami (vagy csak önkormányzati?) kitüntetést kapott érdemei elismeréséért, mert nyugdíjba megy. Már éppen tapsra emeltem volna a kezemet, így kifejezvén alig palástolható örömömet, mikor a jól értesült Anyatárs a fülembe súgta:

- No, nem sokáig lesz nyögdíjas! Éppen csak 12 hetet. Mert szeptembertől visszajön tanítani...

Mit is mondhatnék erre?

József Attila: Ne légy szeles...

Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

(1936)