Nem szokásom a tanárokat kibeszélni. Egyrészt mert nagyon illemtudóan próbáltak nevelni a szüleim. Másrészt, mert legtöbbjüket tisztelem és elfogadom. Azonban most egy ifú palánta áll a céltáblám közepén, aki aztán minden, de nem tanár, még ha ezen a címen is kapja a fizetését. Mivel ő is fiatal, valószínüleg netezik is, ezért azonnal előrebocsátom:
MINDEN a VALÓSÁGGAL VALÓ EGYBEESÉS CSAK a VÉLETLEN MŰVE. A SZERZŐ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET HA VALAKI MAGÁRA ISMER. HA MÉGIS ÍGY LENNE, az ÉRINTETT VONJA LE A KONZEKVENCIÁKAT MAGA.
Van nekünk egy tanárnénink. Azért nekünk, így többes számban, mert a hölgy engem is nevelni akar. Az sem tántorítja vissza ettől, hogy ÉN vagyok az idősebb. Nem is kevéssel... (no de ezt haggyuk) Ezzel viszont erősen feszegeti az amúgy sem túl nagy türelmemet. Egyébként a tanár néni nagyon rászolgált, hogy egy önálló posztot szenteljek neki, mert felkészültsége, talpraesettsége, gyerekbaráti megnyilvánulásai annyira kedvesek számomra, hogy megörökítésre méltónak találtatott.
Ahhoz, hogy a nagyérdemű olvasó némi képet kapjon a tanárnéniről, leírom az első benyomásomat. Mert ugye első benyomás csak egyszer van :-).
Ki ez a gyerek itt? Új osztálytárs? - gondoltam róla, de mint kiderült, ő tanár néni minőségben tartózkodott ott.
Még szeptemberben -bemutatkozásként- kidobta az osztálytárs pulóverét az ablakon, mert rá merte tenni a pad tetejére! Majd október táján kiderült róla: pszichológus lesz a szentem! Ohhh, szegény pszichopaták, de még inkább gyerekek! Novemberben az is kiderült róla, hogy fázik. Mindig fázik. Erre való hivatkozással SOHA nem vitte le a gyerekeket levegőzni az udvarra. Mostanában viszont állandóan melege van, ezért nem viszi le őket az udvarra. Valószínűleg ő ihlette a jól ismert népdalt:
"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső..."Karácsony táján már pofozkodással fenyegetőzött a nyegle kis kamaszoknak. Ejnye tantónéni, mit szólna ehhez Vekerdy kolléga? :-)
Amikor a fiammal kettesben marad az osztályban, megpróbálja kifaggatni, hogy ki utálja őt, és mit beszélnek róla a háta mögött. (Doktor úr, erős személyiség zavarra utaló jelek?)
Délután nem engedi enni a gyerekeket. Kamaszok. Akik a vasszeget is...
Mikor kiborul a gyerekek viselkedésén, azt ordítja nekik: lehet engem utálni! Hát, Babám, mindent meg is teszel ezért. :-)))
Némi nézeteltérésbe keveredtünk, amikor MEGTILTOTTA A FIAMNAK A KÖNYVTÁR HASZNÁLATÁT. Jelzem, ezt megelőző héten lett 3. a kerületi könyvtárhasználati versenyen. Éppen időszerű volt. :-)
Szegénykémnek nem tanították meg, hogy a 4. X-hez közeledő, erősen őszülő, több gyermekes, gyűrött fejű anyákat nem a legjobb ómen a tanítványainkkal egy kalap alá venni! Mert én ugye AZANYJA vagyok, akit egyrészt lehet szidni, de lehet(ne) vele(m) esetleg szót is érteni. Ehhez képest, van képe kérdőre vonni engem! És belekényszerít egy olyan szituációba, hogy ÉN magyarázkodjak. Az öreg fejemmel, egy taknyos kis tanoncnak! Aki 14 évvel fiatalabb nálam. És nem az idősebb sértettsége beszél belőlem, hanem az a fokú tiszteletlenség piszkálta fel a bennem szunnyadó anyaoroszlánt, ahogyan szemtelen képpel, a jelenlétemben van pofája kérdőre vonni a fiamat, csak azért, hogy saját jelentőségét, fontosságát és nélkülözhetetlenségét mutogassa. Babám, neked egy multinál a helyed, nem egy általános iskolában!
Te pszichológusok gyöngyszeme Te, nehogymá az én hibám legyen, hogy szeptember 1-től május 7-ig képtelen voltál megtanulni a pofámat, vagy legalább társítani a fiaméval. Mert még hasonlítunk is egymásra! "Egy vérből valók vagyunk, Te meg én!" Azt a gyönyörű szemét tőlem örökölte :-)), és apja krumpliorrát, ha-ha-ha :-))).
Pszichológus tanoncunk jó érzékkel azzal szívatja tanítványait, hogy vajon ki-kibe szerelmes. Ezzel persze jócskán zavarba hozza őket, és szemmel láthatóan ássa be az iskola padlójába a saját kis aknáit. Mert fordul ám a kocka:
Január-februárban már mindenki rajta röhögött, hogyan űzi kis liezonjait a fiatal tanár bácsival. Elpirul, hebeg-habog. Miközben -állítólag- vőlegénye van. Aha. :-) Nekem meg lábgombám. :-) Könyörgöm, ezek még gyerekek, fogalmuk sincs a munkahelyi flörtről! (Mondom, hogy multinál a helyed, Babám!) No de, pszichológus tanoncunk vállalva a megmérettetést, ilyen magas labdát dobott fel a kis kamaszoknak. Akik, azóta is gördítik, dobálják, passzolgatják nagy-nagy örömmel.
Megalakítják a Szerelemügyi néppártot, ami mindent szemmel tart, minden aprócska eseményt követ, minden szemvillanást, kávémeghívást, elpirulást figyel, jegyez, számontart.
És így az év vége előtt pár héttel beindulnak ezerrel. Valóságos egységfrontot képeznek, egy mindenkiért, mindenki egyért alapon mindent elkövetnek, hogy jövőre újabb kihívások elé nézzen pszichológus palántánk. Máshol. :-)
Ha ma lennének a választások, én bizony a Szerelemügyi néppártra szavaznék, és szavazok is, nap mint nap, még legalább 10 napig.
