ha a magyar egészségügyre bíznám magam. De én szeretek élni, és épp két éve csaptam bele egy újabb hosszú távú projectbe (Mackólányka), ezért nem tervezem, hogy napi 8 óránál többet töltsek vízszintes helyzetben.
Történt ugyanis, hogy találtam egy csomócskát a bal mellemben. Mivel két évvel ezelőtt a barátnőm is talált hasonlót, amiről kiderült, hogy bizony meglehetősen rosszindulatú, ezért komolyan vettem a dolgot, mert hát ugye az én koromban...
Manapság nem lehet mondani, hogy csak bizonyos kor felett valószínű, mert sajnos egészen gyerekkortól bármikor bárkit megtámadhat ez a rossz nyavalya. Éppen ezért komolyan vettem testem jeleit, és szerettem volna, ha a magyar egészségügy labirintusába tévedve mások is komolyan vegyék.
Azonnal elrohantam a körzeti nőgyógyászhoz, aki felvilágosított arról, hogy hagyjam abba a szoptatást. Nem életvezetési és gyereknevelési tanácsokért jöttem, hanem egy mamográfia beutalóért, mosolyogtam rá kedvesen. Azt ő nem adhat (vajh miért???), menjek el az onkológiára. Rögtön gyanút fogtam, hogy még addig kéne oda bejutnom, amíg életben vagyok, ezért kiharcoltam egy telefonszámot, amit persze senki sem vett fel...
Másnap reggel elmentem az onkológiára, ahol időutazásban volt részem. Az ötvenes évek kartonozója és az azóta ott felejtett matuzsálemi korú nénik fogadtak. A nevem nem egy hétköznapi név, mégsem volt képes megjegyezni kb. 5 mp-nél tovább... vagy pont ezért?
40 perc (!!!) múltán tudtam meg, rendelés nincs, időpontot kell kérni az onkológiára is! Ezen a ponton éreztem, kezdhetem ácsolni a saját koporsómat.... Az onkológus csak 1 hétig rendel minden 5 hétben (nem vicc, 2 hétig nem, 1 hétig igen, majd megint 2 hétig nem rendel), és igen, állhatatosságomnak köszönhetően, megérkezésemet követő 55. percben már volt időpontom! 4 hét múlvára...
Számolok. Fejben, gyorsan. Zakatolnak a fogaskerekek a kis szürkeállományomban: 4 múlva bejutok az onkológushoz, ad beutalót mamográfiára, arra újabb min. 4 hetet kell várnom, majd a lelettel vissza az onkológiára, az már 3 hónap lesz, és csak azt tudtuk meg, amit már MOST is tudok, hogy van egy csomó a bal mellemben. (Újabb szögek a koporsómba...)
Ezen a ponton eszembe jut Toncsi, aki egy kedves barátom még kedvesebb anyukája volt, ő pontosan 9 hónap alatt halt meg a mellrák egy nagyon agresszív fajtája miatt...
NEM, NEM ÉS NEM! Dübörög a felháborodás az agyamban. Én életben akarok maradni! Nekem három kismackóm van, akiket fel kell nevelnem! Nem fogom alávetni magam a papírtologatós, betegkinyíró, magyar egészségügynek.
Rendkívüli jó szervező képességemnek köszönhetően, hosszas telefonálgatás árán elérem, hogy:
- kapok beutalót a háziorvosomtól (diagnózissal, mert csak úgy, l'art pour laar szűrővizsgálatra nem fogadnak ám!)
- aznapra, amikorra már van időpontom az onkológiára, néhány órával korábbra van időpontom mamográfiára is!
A mamográfus adminisztrátor megadja a kegyelemdöfést, mikor szóvá teszem a várakozás 4 hetét: fogjam be a számat, mások 3-4 (!!!) hónapot várnak mamográfiára, így nekem egy szavam nem lehet (nesze neked hospice vazze....).
Gondolkodom, hogy kihúzzak-e a koporsómból 3-4 szeget, de aztán arra jutok, hogy majd ha tényleg megcsinálják a vizsgálatot akkor, nincs megelőlegezett bizalom e témakörben.
Gondolkodom, hogy kihúzzak-e a koporsómból 3-4 szeget, de aztán arra jutok, hogy majd ha tényleg megcsinálják a vizsgálatot akkor, nincs megelőlegezett bizalom e témakörben.
Megnyugtatom a kedves olvasókat, hogy nincs baj, csak egy tejmirigy rendetlenkedett... :-)
