Most, hogy már teljes pompájában áll a karácsonyfa, megoszthatom veletek hogyan is költözött be a nappalinkba a szerencsétlen. A hétpróba amit ki kellett állni(a):
1. A népszavazás
Az alapvető kérdés az volt, hogy legyen-e idén karácsonyfánk? Persze ez csak ApaMackónak volt kérdés, mert mindenki másnak természetes volt, hogy LESZ. De ő, hetekig rendíthetetlen kitartással lobbízott a család különböző tagjainál, hogy ugye a pasimacik már nagyok, meg nem is olyan fontos, meg nem is nagyon vagyunk itthon... stb.
Süket fülekre talált. Pedig nem beszéltünk össze! Most tényleg nem. Mindenki mondta, hogy ez nem szavazás kérdése, lesz és kész.
Persze, a döntő szavazatot ismét (Nagy)Papa Medve adta le, mert neki, mint a család legfőbb fejének szavazata, helyből 5-öt ér... azaz elsöprő többség. (Ennyit a demokráciáról :-))
Azonban a történelmi hűség kedvéért le kell szögeznünk, hogy az utolsó és egyben megdönthetetlen szavazatot Mackólányka adta le. Egyik este már azt hittük alszik, éppen kiosonni készültünk a szobájából, mikor felemelte fejét, és a legtündéribb mosollyal az arcán kijelentette:
- Lesz karácsonyfa!
Döbbenten néztünk egymásra: honnan tud ez a gyerek a karácsonyfáról? Egy hónapja mindenféle betegségek okán itthon őrli idegeinket, szó nem esett még erről, vajon honnan tudhat erről? Pasimacik is komoly képpel tagadtak.
2. A kiválasztás
Előörsként legtündéribb mosolyommal felfegyverkezve barátkozom a kővé fagyott szerencsétlen árussal. (Kinti hőmérséglet kb. -8 C fok volt délután 3 órakor....) Úgy tűnik, a szíve nem fagyott kővé, tényleg teljes erőbedobással segít kiválasztani a legszebb fát. Nem vagyok egy totojázós típus, legalább 2 percre volt szükségem. Persze, ez rövid időráfordítás project vezető főnökömnek tetszik, hiszen elsőre úgy tűnik, neki csak áldását kell adnia rá.
És nem adja!
3. Úton a válóper felé...
Mert nem jó a fa. A projectvezetőnek. Nekünk bezzeg JÓ! De neki nem elég formás, pedig nagyon helyes, dús "szoknyácskája" van, és ami a legnagyobb kifogása: nem elég hosszú az alsó csonk. Nem tudja felállítani a tartóba. Fejébe vette, ha lesz karácsonyfa, az neki a legkevesebb munkájába kerüljön. Ezért kritérium rendszert állít fel:
- legyen délceg, sudár, formás, friss, ropogós, élénk levelű
- legyen elég hosszú alsó csonkja
- legyen elég hosszú felső ága a csúcsdísznek
- legyen olcsó (ha-ha-ha)
- ne kelljen faragnia sehol,
- még ágakat se kelljen levágni.
Egyszóval legyen tökéletes.
Na, ilyen az én Férjem.
4. Azt hiszem, elmegyek politikusnak....
mert képes voltam megállni, hogy ne tegyek megjegyzést, ne vesszek össze vele, miközben az előre megalapozott harmóniát igyekeztem ápolni az árussal, némi összekacsintás, együttérző mosoly és társai jegyében. Mintegy 20 percnyi válogatás után (kb. 10 fa kibontása, megszemlélése után) megvan a TÖKÉLETES darab. Jéggé fagytam...
5. Hazaszállítás
Tetőcsomagtartó. Nem részlezem. Még jobban jéggé fagytam. A projectvezető is.
6. A nagy nap
Mint minden évben, idén is elcsúszunk az ütemezéssel, és nem sikerül világosban elkezdeni. Mert nálunk először át kell rendezni a nappalit. Mindenki szavaz, hogy hol legyen a fa (a kiskorúak is, pedig őket nem is kérdeztük :-)). Majd ismét átrendezzük a nappalit. És még néhányszor....
Sötétedik.
Szönyegeket felszedjük.
Nagy létra behoz. (Igen, az, amelyikkel a tetőre szokott felmászni Férj.) A fa "csak" másfél fejjel nagyobb nálam. Nem kérdezek. Nem okoskodom. Nem szólok egy szót sem. (Kivételesen... :-)) Van elég pasi a házban. Majd Ők!
Végre a teraszon keresztül megérkezik Ő, a sudár, tökéletes fenyőfa.
Mackólányka visít örömében.
MackóMama visít bánatában, mert két vödörnyi hó is érkezik a fával együtt a nappali parkettájára.
Jönnek a kellékek:
Dézsa.
Kő.
Vödör.
Nem, nem építkezünk. Még mindig a karácsonyfa project fut.
Mackómama eltűnik a konyhában, sütemény sütésbe kezd. (Tuti alibi a legkényesebb pillanatokra. :-))
Súlyemelő ApaMackónk beállítja a fát a dézsába.Kifelejti a vödröt. Fa kivesz.
Vödör be a dézsába. Fa a vödörbe. Kavics. Kő. Mert Ő tényleg nem faragja a fát. Kövekkel stabilan kitámasztja, azaz körbeszórja annyi kővel, ami csak belefér a vödörbe. Majd a vödröt szintén kővel kitámasztja a nagy fa dézsában. Egyszerű, nem? (Tulajdonképpen zseniális találmány, el kell ismernem.)
Nem. Szemmel méregeti Mérnök Uram. S nem is késik az ítélet: ferde!
Kő kipakol, fa igazít, kő vissza.
Még háromszor.
Végül, előveszi a szintezőt. Pasimacik arcvonásai kezdenek eltorzulni. Anyai érzékem azt súgja, ki kéne jönnöm a konyhából.
Megfenyegetem a család fejét, hogy ha nem teszi el a szintezőt, megírom a blogon, hogy mit művel! Nincs hatása, folytatja. Bosszúból megírom. :-)
Vacsora idő, mikor végre elkezdik díszíteni. Persze ez már a pasimacik dolga (lenne). De az egyik eltűnik a bal féltekén, ajándék készítés címén (naaa, vajon melyikük?) A másikuk fantasztikus kitartással, órákon keresztül aggatja a díszeket. Homlokát ráncolva válogat, díszit, alkot. Szegénykém, időnként tanácsot kérne, de ebből csak ellentétek születnek, így végül magára marad ...
7. Utóvéd harcok
Mikor már azt hiszi készen van a fa, rengeteg díszt talál Mackólányka szobájában. A kisasszony ugyanis a neki legjobban tetsző díszeket lecsente a fáról és összegyűjtötte egy eldugott sarokban! :-)
Az éj leple alatt visszaakasztjuk a fára.
Ekkor vesszük észre, hogy a fa alatt hatalmas tócsa... mert az összefagyott, havas kavics kiolvadt a melegben.
