Dáji kezdi az általános iskolát.
Kiskamasz kezdi a gimit.
Mackólánykának gomba a jele. Minden (!) ruhadarabjába be kell írni.
Szekrény kipakol, ruhafilc elővesz.
Dáji füzetet köt(ne). Ha tudna. Vitatkozunk. Okítom. (Na jó, osztom az észt rendesen.)
Kiskamasz az első fizika óra élményét meséli.
Visszatérek a ruhákhoz. Nem találom a ruhafilcet. Mackólányka lenyúlta. A ruhákat szétdobálta. A következményeket nem részletezem....
(Azóta vettünk a kanapéra egy szép takarót. :-)))
Azt nem tudom meg, hogy mi volt fizika órán, de hogy két politikus csemete is van az osztályban, azt igen! És osztálytársi kötelességünk rájuk szavazni.
Erről még hosszasan fogunk beszélgetni, attól tartok.
"Annnyaaaaaa! Neeeem megy!" Pufff, könyv a földön.
Dáji, csak a füzeteket kösd be, a könyveket mi (Apáddal) éjszakai projectként abszolváljuk.
Közben vacsorát is főzök.
Mint egy mantrát mormolom:
Mackólánykának tisztasági csomag, váltóruha, gumicsizma, igazolás stb
"Anyaaaa, vettél nekem körzőt?"
Megszólal a telefonom. Apukám remek ötlettel áll elő:
- Olyan szép időt ígértek vasárnapra, menjünk ki a temetőbe!
Mély jógalégzés, nyugodt hang, tárgyilagos közlés arra vonatkozóan, hogy nem tartom ideális programnak a temetőt, amikor pl. evezni is elmehetünk!
Miután letettem a telefont, az engem megrohanó családtagoktól halkan annyit kértem, pár percig ne szóljanak hozzám.
Lépteim lassúakká, megfontoltakká váltak. Odamentem a hűtőszekrényhez. Kinyitottam. Elszántan, izzó tekintettel vettem ki a laposüveget. Kicsit meg kellett küzdenem a csavaros kupakjával. Hiába no, nem nyitogatjuk naponta. Elővettem egy snapszos pohárkát. Teletöltöttem. Mélyet lélegeztem. Egy hajtásra megittam.
Férj szemében az addigi aggódás elismeréssé változott.
- Profi - csettintett a nyelvével.
A gyomorfájás esetére tartogatott Unicum majd' szétmarta a torkomat, nyelőcsövemet. Soha még ilyen jól nem esett.
UI: Nagyon szép napunk volt vasárnap. A Duna alacsony vízállása miatt nagyon sok kikötőhely van, homokpadokon lehet pancsolni. Két új vízhólyag van a kezemen. :-)
