azt hiszem. Több blogger is közzé teszi a blogján vágyait. Ha-ha-ha, modern kori kommunikációs probléma. Nem azt mondja: "drágám, szeretnék egy aranyláncot, egy versenylovat, és három szabad napot nélküled", hanem izenget a blogján. :-) Hátha elolvassa Férj titkárnője, aki tolmácsolja Anyu kívánságait. Hát nem abszurd? Még szerencse, hogy nálunk Férjnek ÉN vagyok a titkárnője... És izengetni sem szokásom. :-)
Olvasgatom a kívánság listákat. Az általában -nem tőlünk függő- blablaságokon túl, mindenki szerény, elérhető dolgokat szeretne. Minimum toronyórát lánccal:
- lakást és megélhetésre pénzt Rómában (miért pont ott?)
- Föld körüli utat
- nyitott cabrio BMW-
stb.
Baj van. Nagy baj! Kurvára nem érdekel a lakás Rómában, a Föld körüli út, és szarok a nyitott BMW-re, mert nincs hosszú szőke hajam, és elég gázosan mutatnék a gyűrött fejemmel benne, no meg utálnám, ha esőben szarrá áznék a nyitott szuperautómban.
De most tényleg, azt hiszem nagy baj van velem. Nincsenek világot megváltó vágyaim, a lottó ötös is csak 1 a 40 millióhoz nekem (mármint matematikai alapon közelítem meg a kérdést), nem akarom a Rotschild család összes vagyonát magaménak tudni, sőt, nerc bundát sem szeretnék karácsonyra, mert vagyok annyira állat- és környezetvédő, hogy lelőném a vadászt is dühömben...
Akkor miért is van baj velem? Pedig úgy látszik, nagy a baj. Mert nem üzengetek Férjnek. Mert mi (még) szóba állunk egymással. Sőt, megbeszéljük ki mit szeretne. És meg is valósítjuk. ÉN, a titkárnők gyöngyszeme, megszervezem, befizetem, lekavarom, becsomagolom, elutalom, lefényképezem és még 10 év után is emlékszem rá. Így aztán a vágyaim megvalósulnak. Szépen, lassan, rendre egymás után. Ezért nincs mit üzengetnem.
Ha meg nem valósulnak meg, akkor azt is el tudom fogadni. Mert túlontúl racionális egyed vagyok és két lábbal állok a Földön. Azon a Földön, ahol szeretek ugyan utazgatni, részletekben, a magam tempójában, és vállalom a rizikót, hogy nem fogom az egészet körbejárni. Na, bumm. Azért még boldogan halhatok meg, nem?
Ajajajajjjj, nagy a baj! Nincsenek irracionális vágyaim, mert mindig a lehetőségeinkhez mérem a vágyaimat. Pedig olyan trendi lenne azt mondani, hogy az orosz oligarchákkal akarok rulettezni a Cote d' Azuron vagy Károly herceggel összemérni lovas póló tudásomat. (Mondjuk a végeredmény egyértelmű lenne, őfelsége javára :-))
Mert itt van mindjárt az ez évi karácsony. Már megint kitaláltam és meg is valósítottam amit szeretnénk. Ja, és én a demokrácia legfőbb híve, előtte megszavaztattam az összes kis- és nagymackónál, hogy nekik mi a véleményük az ÉN vágyamról. Olyannyira tetszett nekik, hogy 100%-os felhatalmazást kaptam a megvalósításra. Ilyen konszenzust még Viktoriánus császár sem tud felmutatni!
Ezek alapján úgy látom rohadt nagy baj van velem. Mert egy boldog, irracionális vágyak nélküli vénasszony lett belőlem, aki nem vágyik többre, mint arra, hogy az ünnepek alatt együtt legyen a "kis" családjával. Ezért gürizik egész évben, és amikor eljön a pillanat, akkor elvonul velük valahová, ahol tényleg mindenki békén hagyja, így felhőtlen lehet az ünnep. Mert kikapcsoljuk a mobil telefonokat, a laptopokat és maximálisan csak az lesz fontos számunkra, hogy együtt legyünk, játszunk, vidámkodjuk. E mellett meg tényleg tök mindegy az ajándék, különösen az értéke...
Baj van. Nagy baj van. Megyek is és megbeszélem egy szakemberrel... Hátha megjavulok és végre kívánhatok valami baromi nagyot karácsonyra. Mondjuk egy úszómedencés házat. Ja, bocs, felébredtem!
