mert nincs itthon. Nem azért mert bármi gond lenne közöttünk, vagy most jól odamondok neki, mint ahogyan az pártkörökben szokás, de még csak egy ócska petíciót sem kívánok átnyújtani neki. Hanem azért, mert kb. 1500 km-re van tőlünk északra. Megnyugatatásul mondom: itt sem jobb az időjárás. :-(
Különösen most, hogy holnap kerti bulira készülünk. A be nem avatott tisztelt olvasóknak elárulom, Kiskamasz Mackónknak születésnapi bulit (ugye ebben a korban már nem lehet zsúrnak hívni :-)) tartunk. Erre készülünk két napja. De az időjárás egyenlőre nem kedvez nekünk. Sőőőt, a békák is visszaköltöztek. Már megint itt sípolnak az ablakunk alatt. Ha belegondolok, igazuk van, itt egész nap all inclusive ellátás van, mert a szúnyogok felhőben közlekednek, már locsolni is csak védőfelszerelésben merészkedek ki a saját kertembe! Persze ilyen özönvizes időjárás esetén (tudom, tudom, Medárd ideje járja mostanság...) nem is kell locsolni. Tényleg nem kell. Sokat spórolunk így, 600 HUF/m3, thanks God!
Akkor térjünk is rá a levélre:
Drága Férjem, Apamackó, Életem Párja, Szerelmem!
A nap viszonylag eseménytelenül telt, amint azt az alábbiakban is látni fogod. Reggel forró kávé és teli bödön gyümölcstea fogadott a konyhában. Egy kicsit zavarba jöttem, és "összes termeinkben" keresni kezdtelek, mert erre a jótéteményre, csak Te, a szuperapu vagy képes hajnali órákon. Rá kellett jönnöm két dologra:
- már nincs reggel (uhhh, fél 10 volt!!!)
- Dáji helyettesített téged.
Elmondása szerint: "tudom Anya, mennyire hiányzik neked Apa, azért csináltam meg a kávédat, hogy azt hidd itthon van." Tényleg azt hittem! :-)
Amikor felvettem végre az "utazó sebességemet", felmértem, hogy rajtam kívül mindenki már ébren van egy ideje, ezért igyekeztem mielőbb csatasorba állítani magam. Szintén Dáji elkészítette a reggelit, miközben Kiskamasz fogalmam sincs mit csinált (azt hiszem balettozott...:-) - erről még lesz szó hamarosan a blogon) én pedig Mackólánykát szopiztattam. A reggeli végén Dáji foga úgy döntött, hogy elhagyja egy kicsit régi gazdáját, emiatt elég kalandosra sikeredett az étkezés vége. Dáji ugyanis fogta magát és ájulni készült, a vér kirepült kicsi buksijából, fehéres-zöldes színe lett és azonnal le kellett fektetni! Kicsit pofozgattam, felpolcoltam a lábát és bizonygattam neki, hogy egy leendő orvos nem lehet rosszul a saját vérétől!
Ez úgy tűnik hatott, de a férfi hiszti utórengései azért még órákig tartottak. Így ma ő kapta az ülő munkát. A mérleg: 2 óra alatt megpucolt egy kiló krumplit, 5 db sárgarépát, 6 db uborkát és 1 csomag retket. A kis villámkezű! :-)
Mindeközben mi Kiskamasszal kitakarítottuk "összes termeinket", összedobtuk a saláta alapokat, megsütöttük a húst, a torta tésztáját és 3 adag fagyit is készítettünk.
Közben Mackólányka újból altat-ébreszt-etet-játszik e mellett szimultán "sakkozom" a sütőn, porszívón, robotgépen, mélyhűtőn, mosógépen.
Vacsorához Kiskamasz 5 főre terített, ApaMackónak is, majd lazán odaült a helyére (mintegy jelezve, most ő a család feje). Mackólányka nézi-nézi az üresen maradt terítéket, és mondogatja: "Apa, Apa eeement. Elbepült."
Alig várom már, hogy újból lássalak, halljalak! Éjfél előtt kb. 23 perccel már el is csíplek Skype-n. A video képen u.az az elgyötört, fáradt arc fogad, mint akit lefekvéskor látni szoktam a hálószobánkban. Ismerős tehát. Persze még dolgozol, dokumentálod az elmúlt napok tárgyalásait. Fáradt vagy. Gyűrött vagy. Piszkálod a hajad. :-) Már magyarul is alig tudsz beszélni... keresed a szavakat. Tudom, nem vagy a szavak embere! Nem baj. Fáradtan, gyűrötten, makogva, hebegve, akárhogyan is, szeretlek.
Nagyon várunk haza!
