Kamaszkodás nr.2

A ma reggeli jelenet az autóban már veszélyes határokat feszegetett. Kiskamasz nagyon körmönfontan a tudtunkra adta, hogy kaptak egy speciális környezetvédelmi feladatot a suliban, amit csak azzal a nagyon szimpatikus kislánnyal kettesben lehet elkészíteni, aki éppen -egészen véletlenül- szíve hölgye. Ráadásul a suliban nem lehet nyugodtan dolgozni, így a kislány nagyszüleinek lakásán lehetne ezt a legegyszerűbben megoldani....

Rásandítok ApaMackóra, aki erősen harapja a szája szélét és szemét szigorúan az előttünk kígyózó kocsisoron tartva, soha nem látott módon leköti a reggeli csúcsforgalom...

Lefordítom az olvasóknak is a családfő homlokán a csak általam olvasható üzenetet: Drágám, ezek már veszélyes játszmák, lásd be, az első randik engedélyezése anyai hatáskörbe tartozik!

Belátom. Óvatosan tisztázom a körülményeket. Hol, mikor, mettől-meddig és "nemzavarsz-ekisfiamesteanagyszülőknél" típusú kérdésekkel bombázom. Látom, felkészült, agya maximális kapacitásra kapcsolva veri vissza minden aggodalmamat. Érzem, ezen a kérdéskörön nem szerencsés sokat időzni, tiltani meg egyenesen öngyilkosság lenne .... "De csak akkor ha minden leckéd meglesz" - nyögöm ki megadóan. Válaszként sűrű bólogatás, és akkora vigyor, ami betölti az autót.

Még aznap reggel talákozom szívünkhölgye anyukával, aki lazán megkérdezi: "Meddig marad Kiskamasz, mert csak akkorra mennénk a lányunkért...."

Ühüm, tehát a meccs már ott is lejátszódott, és cinkos összekacsintás van a szülők között. Ja, így már más! Még egy órával kitolom a randi végét, legyen idejük az iskolai feladattal is foglalkozni.

A lobby napján, megbeszéltük Kiskamasszal, hogy délután a bölcsinél találkozunk, együtt jövünk haza. Ő előbb ért oda. Már az udvaron átvágva besandítok az ablakon, sok kis buksi fejet látok egy kupacban a szőnyegen ülve. Belépve a szobában a következő kép fogad:

bölcsis gondozó néni soha nem látott nyugalomban ül egy sarokban és molyol valamit. Az én Kiskamasz fiam, 4-5 kétéves forma gyerekkel ül a szőnyegen, és játszik velük! :-) Félórás könyörgés után hajlandóak csak kijönni... jönne a többi kislegény is, mert ilyen jó játszótársuk rég nem volt.

Mackólánykának is ínyére van a bátyus támogató közelsége, olyan határozottan viselkedik, mint még soha! Korábban, amikor láttam a bölcsiben, mindig nagyon szelíden viselkedett Most hangos, határozott, követelőző. Hűha, mi lesz itt még sok év múlva! - gondolom magamban.

Hazafelé menet jár az agyam: Kiskamaszunk reggel trubadúr, este önkéntes bébicsősz? Nem szélsőség ez? Ez ugyan az a kismackó? Gyerek-e még egyáltalán? Vagy pont ezért gyerek? Hogy is van ez?