Kiskamaszunk utolsó óra után a szünetben beszélget szívének egyik legkedvesebb tanárnőjével. Az nem derült ki hogyan került szóba a Rosinante, de szóba került az bizonyos. Mint rendszeres látogatója a fogadónak, adja is a jól értesültet. Felvilágosítja a tanerőt, hogy ott nem csak pihenni lehet, hanem főzni is ám!
- Anya is odajár főzni! - dicsekszik a szentem.
Tanárnő is lelkesedéssel taglalja Kiskamasznak, hogy micsoda finomságokat evett ott, a reggeli az ország legjobb reggelije, olyan bőséges, hogy ebédig nem lehet végigenni, és hogy milyen finom, meleg, friss, házi péksüteményt kapott ott!
Szó szót követ, Kiskamasz laptopot ragad, már kattintja is az oldalt, magyaráz, ki kicsoda, kit honnan ismer, milyen élményei voltak. Bár áttételesen hallottam a sztorit, szerintem a legjobb direkt marketinget nyomta őszinte gyermeki lelkesedéssel.
Elbeszélgették az időt, így a tanárnő is elkésett a következő órájáról, és Kiskamasz is késett ebédről. Sajnos nem a Rosinantéba volt hivatalos, csak a suli menzára, ahol pszichomókusunk felügyeletével kell ennie. Kedves napközis tanerőnkről már tavaly hosszabban megemlékeztem a blog hasábjain, azóta a véleményem csak tovább kristályosodott....
Nos, ez az abszolút felkészült kis fruska, kérdőre vonta Kiskamaszunkat hol volt. Ő megmondta őszintén. Mint minden őszinte mondat, itt is megbecsülésre talált.
- Akkor majd megtanulsz nem elkésni az ebédről! Most nem ehetsz!
Ééééés, igen, elküldte a gyereket az ebédlőből, nem engedte ebédelni!!! Amikor felháborodásának hangot adott a Kiskamasz, még intőt is adott neki.
Kérem, tisztelettel, vállaljuk! Ilyen súlyos vétségért valóban intő jár.
Ps: valószínüleg Kiskamaszunk bepöccenve az igazságtalanságon Nagykamaszos hévvel válaszolhatott, amit nemes egyszerűséggel szemtelenségnek hívnak. De vajon miért van az, hogy néhány tanárával (akiket nagyon tisztel) soha nem jut eszébe tiszteletlennek lenni?
Azon gondolkodom, hogy bemegyek az iskolába, beszélek az igazgató bácsival, hátha én is el tudok küldeni valakit... no nem ebédelni... és nem a Rosinante-ba, mert oda csak jutalomútra mehet valaki! Azt ki kell érdemelni!!! :-)))
2 megjegyzés:
Emlékszem, mi osztály szinten rajongtunk néhány tanárért, és osztály szinten voltunk kiállhatatlan banda más tanárok szemében.
Az evéstől való eltiltás soha nem lehet fegyelmezési eljárás, főleg nem egy gyerek esetében. Bocs, kiskamasz.
Kedves Mackócsalád!
Kis hősi mackónknak nagyon köszönjük, hogy ilyen megpróbáltatásokat állt ki a Rosinante miatt! Hálásak vagyunk, és nagyon sajnáljuk, hogy egy intővel "vastagabb" lett a ellenőrzőfüzet. Szívesen megvígasztalunk legközelebb, ha erre jársz, kedvenc nyalánkságoddal, mert az ilyen bátor kis mackónak kijár a kényeztetés!
Sok puszi,
a Rosinante Fogadó*** csapata
Megjegyzés küldése