Leírom ApaMackó egy beteg napját.
Leírom Mackómama egy beteg napját.
Erősen szubjektív napló következik. A kedves olvasóra bízom a különbségek felfedezését.
Bevezető:
mostanában egy soha el nem múló vírussal küzdünk családilag. Én kezdtem, körbejárt, majd visszajött a kis genya mutáns vírus. Ezért aztán mindenki ágynak dőlt. De: ki hogyan? Ez itt a kérdés.
A főszereplő beteg ApaMackó.
Előre kell bocsátanom, ApaMackó manager, tehát, a beépített chip-jében (szakértőknek: bios) ott van a manager sebesség, vagyis "pörgök ezerrel állandóan munka fronton".
A feleség úgy hívja: "Drágám, már megint a nagyon fontos ember vagyok szerepedet domborítod?"
A betegség realizálása este kezdődik. Értsd, orrfolyás, enyhe hőemelkedés, végtagi fájdalom. Feleség felállítja a diagnózist: beteg vagy. Ettől ApaMackó összeomlik. Feleség felmossa, lelket önt bele, ágyba parancsolja (nem megy!), teát főz neki, és minden lobby készségét beveti, hogy hajlandó legyen kúrálni magát. Asszonytársak, csak egy jó tanács. Ilyenkor tartózkodjunk a veszekedéstől, inkább hassunk az érzelmeire, helyezzük kilátásba a súlyos szövődményeket, a pánik a legjobb tanácsadó ilyenkor. :-)
Másfél órás győzködés után ApaMackó is betegnek tekinti magát. Felkapja a mobilját, és további másfél órás telefonálásba kezd. Összes menedzsment tag felhív, mind a 26 párhuzamosan futó projectről beszámol, végrendelkezik. MERT KÉT NAPIG NEM MEGY BE AZ IRODÁBA.
Majd elkezdi átszervezni a hét hátra lévő két napját, ezért további súlyos két órás levelezésbe kezd. Éjfél. Első gyógytea elfogadása, orrcsepp, kúra megkezdése.
Másnap reggel a szokott időben felkel, gyerektranszport az iskolába lebonyolít, utána mintegy egy órás megbeszélés a suli melleti kávézóban (hja, jól kell tudni szervezni a partnereket!), autószerelő idehív (mert most ugye két napig nem kell az autó, buherálhatják), hazafelé valami vacak megvesz, gyerek ebédje befizet és délelőtt 10-kor már újból ágyban van.... alig él... piheg, köhög, kúrál....
amikor benyitok a "kórterembe" ez a kép fogad:, ül laptoppal az ölében (de legalább az ágyban!) és levelez... és levelez... és telefonál... és levelez...
"Ne engedd be a gyereket, mert telefonálnom kell!" - ezt hallom a halálos ágyáról.
Ez megy két napig. A harmadik napon még rosszabbul van, de már érzi, vészesen közeleg a hétfő, amikor újból jelenése van a harcmezőn. Ezért, szombat késő délután már kikecmereg az ágyból. Sőőőt, vasárnapra olyan jól van, hogy felmegy a tetőre, szigetelést javítani. Vagy elmegy az éppen aktuális kolléga még aktuálisabb szülinapi bulijára, egy általam sose hallott városszéli szórakozóhelyre...
A mellékszereplő beteg: Mackómama.
Már egy hete el van dugulva az orrom. Nem kapok levegőt. Fejem is fáj. Most már kialudnám magam valamikor. Huh, ma reggel már a torkom is. És a légcsövem is "zörög". Estére fáj a lában, a derekam. Ez szokott, semmi rendkívüli, nem is tulajdonítok jelentőséget neki. Másnap reggel már mindenem fáj. Délben már szédelgek, nem látok. Este megcsinálom a vacsorát, elaltatom Mackólánykát és bedőlök az ágyba. Ekkor már betegnek nyílvánítom magam.
KITÖR A PÁNIK. Apamackó elesett, tanácstalan, azt is elfelejti amit előtte tudott. NagyiMaci eszeveszett főzésbe kezd, mert a mi kis kolóniánk szerinte éhen fog halni, ha én egy napot is ágyban töltök. (Mondjuk hihetetlen hálás vagyok neki, mert kaptam egy hét szabadságot a konyhában!)
Napközben nyugalom, BÉKÉN HAGYNAK! (Akkor szerintük is NAGYON beteg vagyok! :-)) Végre egy jó könyvet is a kezembe vehetek.Kiderül számomra:
- tudnak teát főzni
- vajas kenyeret kenni
- nem halnak éhen, ha nem teszem eléjük a kaját (az igaz, hogy mident megkérdeznek, mit hogyan kell, de ez legyen a legnagyobb probléma!)
- fel tudnak öltözni egyedül (és még normálisan is néznek ki :-))
Egy embernek hiányzom nagyon: Mackólánykának. Ő két percenként benéz hozzám. A pasimacik időnként benyitnak:
- Anya, meggyógyultál már?
Mire a könyv felénél tartok, tényleg jobban vagyok. Azért ráhúzok még egy napot, hogy a könyvet be tudjam fejezni! De ez legyen az én titkom. :-)
Leírom Mackómama egy beteg napját.
Erősen szubjektív napló következik. A kedves olvasóra bízom a különbségek felfedezését.
Bevezető:
mostanában egy soha el nem múló vírussal küzdünk családilag. Én kezdtem, körbejárt, majd visszajött a kis genya mutáns vírus. Ezért aztán mindenki ágynak dőlt. De: ki hogyan? Ez itt a kérdés.
A főszereplő beteg ApaMackó.
Előre kell bocsátanom, ApaMackó manager, tehát, a beépített chip-jében (szakértőknek: bios) ott van a manager sebesség, vagyis "pörgök ezerrel állandóan munka fronton".
A feleség úgy hívja: "Drágám, már megint a nagyon fontos ember vagyok szerepedet domborítod?"
A betegség realizálása este kezdődik. Értsd, orrfolyás, enyhe hőemelkedés, végtagi fájdalom. Feleség felállítja a diagnózist: beteg vagy. Ettől ApaMackó összeomlik. Feleség felmossa, lelket önt bele, ágyba parancsolja (nem megy!), teát főz neki, és minden lobby készségét beveti, hogy hajlandó legyen kúrálni magát. Asszonytársak, csak egy jó tanács. Ilyenkor tartózkodjunk a veszekedéstől, inkább hassunk az érzelmeire, helyezzük kilátásba a súlyos szövődményeket, a pánik a legjobb tanácsadó ilyenkor. :-)
Másfél órás győzködés után ApaMackó is betegnek tekinti magát. Felkapja a mobilját, és további másfél órás telefonálásba kezd. Összes menedzsment tag felhív, mind a 26 párhuzamosan futó projectről beszámol, végrendelkezik. MERT KÉT NAPIG NEM MEGY BE AZ IRODÁBA.
Majd elkezdi átszervezni a hét hátra lévő két napját, ezért további súlyos két órás levelezésbe kezd. Éjfél. Első gyógytea elfogadása, orrcsepp, kúra megkezdése.
Másnap reggel a szokott időben felkel, gyerektranszport az iskolába lebonyolít, utána mintegy egy órás megbeszélés a suli melleti kávézóban (hja, jól kell tudni szervezni a partnereket!), autószerelő idehív (mert most ugye két napig nem kell az autó, buherálhatják), hazafelé valami vacak megvesz, gyerek ebédje befizet és délelőtt 10-kor már újból ágyban van.... alig él... piheg, köhög, kúrál....
amikor benyitok a "kórterembe" ez a kép fogad:, ül laptoppal az ölében (de legalább az ágyban!) és levelez... és levelez... és telefonál... és levelez...
"Ne engedd be a gyereket, mert telefonálnom kell!" - ezt hallom a halálos ágyáról.
Ez megy két napig. A harmadik napon még rosszabbul van, de már érzi, vészesen közeleg a hétfő, amikor újból jelenése van a harcmezőn. Ezért, szombat késő délután már kikecmereg az ágyból. Sőőőt, vasárnapra olyan jól van, hogy felmegy a tetőre, szigetelést javítani. Vagy elmegy az éppen aktuális kolléga még aktuálisabb szülinapi bulijára, egy általam sose hallott városszéli szórakozóhelyre...
A mellékszereplő beteg: Mackómama.
Már egy hete el van dugulva az orrom. Nem kapok levegőt. Fejem is fáj. Most már kialudnám magam valamikor. Huh, ma reggel már a torkom is. És a légcsövem is "zörög". Estére fáj a lában, a derekam. Ez szokott, semmi rendkívüli, nem is tulajdonítok jelentőséget neki. Másnap reggel már mindenem fáj. Délben már szédelgek, nem látok. Este megcsinálom a vacsorát, elaltatom Mackólánykát és bedőlök az ágyba. Ekkor már betegnek nyílvánítom magam.
KITÖR A PÁNIK. Apamackó elesett, tanácstalan, azt is elfelejti amit előtte tudott. NagyiMaci eszeveszett főzésbe kezd, mert a mi kis kolóniánk szerinte éhen fog halni, ha én egy napot is ágyban töltök. (Mondjuk hihetetlen hálás vagyok neki, mert kaptam egy hét szabadságot a konyhában!)
Napközben nyugalom, BÉKÉN HAGYNAK! (Akkor szerintük is NAGYON beteg vagyok! :-)) Végre egy jó könyvet is a kezembe vehetek.Kiderül számomra:
- tudnak teát főzni
- vajas kenyeret kenni
- nem halnak éhen, ha nem teszem eléjük a kaját (az igaz, hogy mident megkérdeznek, mit hogyan kell, de ez legyen a legnagyobb probléma!)
- fel tudnak öltözni egyedül (és még normálisan is néznek ki :-))
Egy embernek hiányzom nagyon: Mackólánykának. Ő két percenként benéz hozzám. A pasimacik időnként benyitnak:
- Anya, meggyógyultál már?
Mire a könyv felénél tartok, tényleg jobban vagyok. Azért ráhúzok még egy napot, hogy a könyvet be tudjam fejezni! De ez legyen az én titkom. :-)
1 megjegyzés:
:D
Ez olyan vicces :D
Nálunk ez úgy történik, hogy a férjem egész nap kint dolgozik a teraszon (kiviszi a számítógépét). Amikor mondom neki, hogy hideg van, most már jöjjön be, akkor persze nem jön, mert rajta van pulóver. Ezt csinálja pár napig, amikor már érzi, hogy kapar a torka, de ennek ellenére is kint dolgozik. Aztán amikor eljön a napja, hogy menjünk el a vásárba (még eljön), utána már nagyon beteg, mert én őt betegen elrángattam a vásárba, ahelyett, hogy otthon kúrálta volna magát...
Megjegyzés küldése