Egy átlagos hétköznap reggelünk...

Itthon két frakció van, hasonlóan, mint abban a bizonyos nagy házban ott a Kossuth téren. Van nálunk pasimaci frakció (létszámukat illetően ők adják a 2/3-ot) és a kisebbik (általában ellenzéki) frakció: a gyengébbik nem... akik viszont erősebben tudják mondani: NEM. :-)
Elmesélem egy reggelünket a kisebbség szempontjából:
6-kor csörög az óra. Kb fél 7-re térek magamhoz, kávé és az ezzel együttjáró rutin után... Mackólányka teájának cuclisüvegbe készítése (bár szuperapu ezt sokszor megteszi, hála és köszönet neki!) majd Mackólányka ébresztése. Finoman. Lassan. Kedvesen. Énekelve. Mosolyogva. No ez néha elég nehéz, mert még nem látok ki a fejemből. Szerintem Mackólányka azért vigyorog reggelente, mert rajtam röhög, ahogy próbálok neki műsorozni.

Nicsakkibeszél c. filmben ez valahogy így hangoznék: "né má az öreganyámat, hogy próbálkozik, recsegő hangon kornyikál és kínai szemeivel vigyorog mint a vadalma... nagyon röhejes de legalább jól indul a napom!"

Mivel engem teljesen ki lehet zökkenteni azzal, ha reggel nem a megfelelő hangerővel és módon szólnak hozzám (egyáltalán hozzám mernek szólni a kávém előtt :-( ) ezért úgy gondolom, gyermekeimet is megóvom ettől a sokkhatástól. Ezért tutujgatással indul a nap, puszikkal, ölemben összebújással és teázással. Amikor mindkettőnknek kinyíltak a csipái, akkor átváltunk sovány malacvágtába, elkezdjük a reggeli rutint:

- öltözzmár/egyélmár!!!

- bevettedavitaminjaidat?

- megmostadmárafogad?

-eltettedazuzsonnádat?

-felvettedmáracipődet?

-elraktadatornazsákodat/lovaglócuccodat/edzéscuccodat?

- milennehanembakkancsbanmennélmájusbaniskolába?

Majd fordul a kocka:

- kipakolhatokakocsiba?

- mikorjöttökmárelfogokkésni!!!!!!!!!

- Erzsinénimegintordítanifogvelemhaelkésünk

- nyithatommárakaput?

(ApaMackó ekkor még fél lábon ugrálva próbálja magát belevarázsolni a nadrágjába, miközben fogai között tartja a kocsikulcsot....)

Kb. 13 perccel a tervezett indulási idő után csikorgó kerekekkel kigurulnak a kertből. Ordítás. Vészfék. A süvítő északi szélben, lobogó kócos hajjal rohanok utánuk a sárga pizsamámban és a piros holland fapapucsomban. Egy jól irányzott dobással (3 pontos kosárdobással! :-)) a kisebbik pasimaci uszonnáját a motorháztetőre dobom a már bezárt kerítésen keresztül. Újabb kerékcsikorgás, immáron visszavonhatatlanul elindulnak... Apamackó fején 2 újabb ősz hajszál. (Nem baj, ő úgy is csak sármosabb lesz tőle.)

Az összes idős, korán kelő szomszéd a függönye mögött abbahagyja a röhögést és fellélegzik. Nem kell tovább hallgatniuk Pasimacik reggeli veszekedését. Estig csend van és nyugalom. Gondolják ők, a kis naivok.

A szembeszomszéd is végre kiengedi a kutyát indul az élet kis utcánkban. Máris jön Kormi, a másik szomszéd álnok macskája nagydolgát végezni a kertünkbe... Egyszer agyonvágom a dögöt, az biztos! Miért pont az én legszebb virágaim között tudja lerakni a végtermékét? Miért ássa ki a metélőpetrezselyem ágyásomat? Miért zabálja meg a bazsalikomomat, amikor nekem is az a kedvenc fűszernövényem???

ApaMackó minden reggel 8-kor telefonál és közli az aznap reggeli Forma-1-es edzőkör eredményét. Vagyis azt, hogy hányra értek be a suliba. :-) Ez ugye nem olyan egyszerű mint a mogyoródi pályán, mert itt 6 sáv van, és kezdők is, amatörők is beneveznek a versenybe!

Ezt az alkalmat kihasználom: a reggeli jótékony adrenalin hatását igyekszem a magam előnyeire felhasználni, megbeszélem vele az aktuális dolgokat. Szűken. Projectszemléletűen. Feladat és erőforrás bontásban.

Rossz hírem van. Nem mindig érjük el az amerikai átlagot. A 7 percet. (Évekkel ezelőtt készült felmérés szerint egy átlagos amerikai házaspár naponta 7 percet beszél egymással.)

A beszélgetés végén azonban mindig szép napot kívánunk egymásnak és biztosítjuk egymást nem múló szerelmünkről. Lehet benne valami (1,5 évtizedes referenciánk van), mert így már tényleg jól indul a nap!