Deszkás Dani

Még a gólyatáborban történt.

A gimnázium a Pest Megyei Önkormányzat üdülőjébe jár vissza, ott rendezik meg a gólyatábort. A higiéniáról annyit, hogy a wc deszkán lemoshatatlan, az egész nyár történetét magán hordozó történelmi emlékek hagytak nyomot...
Kinek-kinek a fantáziájára bízom, hogy mit, milyen mértékben :-)

Az már az első napon lejött a gólyáknak, hogy itt a takarító személyzet nem túl népszerű szerepét is ők alakítják az elkövetkező napokban, hiszen a felsőbb osztályba járók az érkezést követően azonnal "hadrendbe" állították a zöldfülűeket.

A tanári wc-ben a figyelmeztetés is olvasható volt:
"A wc kefe azért van, hogy használd!"

Ennyi figyelmeztető jel után, Dani gondolt egyet, és a legközelebbi boltban vásárolt egy zsír új wc deszkát, 2500 Ft-ért. Mivel jó szívvel áldotta meg őt az ég, így kölcsön is adta, néhány sorstársának. A következő intelemmel:
Ha koszosan hozod vissza, veszel nekem egy újat! Én szart nem pucolok!

Mondanom sem kell, hogy Dani volt az egyik legnépszerűbb arc az egész táborban. :-)

Elfogtunk egy levelet

Nagykamasz a fészbukon csetel:
Ho va? (Magyar fordítás: hogy vagy?)
Há ho aug. 31-én? :-((( (= hát hogy a büdös francba lennék aug. 31-én???)

Mek ho 1ütt? (=Megyünk együtt holnap?)
É' az ósan ásó osztályán vok (= Éppen az Auchan ásó=kertfelszerelés osztályán bóklászom)
Mit ott? (=Mit csinálsz ott?)
Ásom el magam....
Mé? (= Miért?)
Me aug 31 van..... (Mert suli előtti nap van...)
Tényleg?
Á, ház mögött, árokásás. :-))) (= Á dehogy, csak a kertben dolgozom :-))
Mek ho 1ütt? (=Megyünk együtt holnap?)
Jönnek értem.
De reggel.
Ja az nemtom.

Így készül lélekben az ifjúság az előtte álló tanévre. :-)

(UI: azt a kemény férfihisztit nem részletezném, amit levágott a füzetek bekötése okán, mert szerinte FELESLEGES!)

Miért jó ha 3 gyereked van?

Ha 3 gyereked van:

• mindenki úgy fog rád tekinteni, mint egy földönkívülire
• a többi 3+ gyerekessel viszont csak összekacsintasz, és annyit mondasz: "üdv a klubban"
• idős nénik kétkedésüknek adnak hangot és megkérdezik, hány házasságból sikerült összeapportálnod őket
• mindörökre add fel a reményt, hogy valaha is rend és tisztaság lesz a lakásodban.
• tuti, hogy egyszerre növik ki a ruháikat
• egy hétköznapi (együtt elköltendő) vacsora is projektmenedzseri képességeket igényel
• soha nem lesz egy nyugodt éjszakád sem!
• nem egyszerre lesznek betegek, hanem egymás után - mire az első meggyógyul, az utolsó újból beteg lesz...
• ha orvoshoz kell vinni az egyiket, vidd a másik kettőt is, ezt a pénzvilágban úgy hívják: kockázat porlasztás. Így idejekorán esélyt adsz, hogy felfedezzétek, a többiek is betegek lesznek!
• ha az egyik eltöri a lábát, a másiknak minimum meg kell műteni
• továbbgondolva: ha az egyik allergiás lesz, akkor élj a gyanúval, hogy a másik kettő is az, csak még nem jöttél rá hogy mire is...
• a csönd egy ismeretlen, vágyott fogalom lesz a lakásodban
• viszont ha csönd van, tudod: baj van!
• egyszerre minimum két gyereknek kell válaszolnod
• ha van közöttük legalább egy kamasz: esélyed nincs a válaszadásra
• ha van közöttük két kamasz: tegyél némasági fogadalmat! - nem is kíváncsiak arra amit Te mondasz, mert Ők mindent jobban tudnak...
• MS Project (a kezdők EXCEL) program segítségével ütemezed a gyerekek délutáni elfoglaltságait / nyári táborait
• soha, hangsúlyozom soha többé nem lesz 20 perc magányod a fürdőszobában, hogy a lábadat szőrtelenítsd
• apám szerint 3 gyerekkel lassú, de egyenes út vezet az elszegényedéshez (tapasztalatom szerint: tudhat valamit az öreg....)

Látlelet

Új betegség ütötte fel a fejét nálunk. Ráadásul úgy tűnik: fertőző!

Diagnózis: kamaszodás.
Minden addigi tudás, tapasztalat eltűnik a reset gomb megnyomásával. (13-16  év kemény szülői munkája...)

A 8 napon túl gyógyuló állapot tünetegyüttese:
- hirtelen fellépő hangulatváltozás
- előrehaladt, erőteljes feledékenység
- vihogás
- sírás
- szemtelenség
- hallgatagság
- bőbeszédűség
- sértődékenység
- érzékenység
- nagyképűség
- rejtett agresszió
- rendetlenség - pontosítok: disznó ól
- még pontosabban: most már értem, hogy ilyenkor az anyák miért kerülik el a kamasz gyermek szobáját...

Vekerdy úr kérem, mikor fog kigyógyulni belőle?

Köszönet

Dáji ismét (!) elvesztette az ellenőrzőjét. De most legalább emlékezett arra, hogy a farzsebébe tette (Karinthy ohhh) és valószínűleg a buszhoz rohanás közben kieshetett.

Nos, ezúton köszönjük annak a kedves megtalálónak, aki Budapest széléről beutazott a metró közeli oskolába és leadta a gézengúz ellenőrzőjét, ezzel is megmentve őt egy ofő intőtől.

Ha már itt tartunk: szülőként én továbbra is a papír alapú ellenőrzőt lájkolom, szemben a Magiszter által összetákolt NEM FELHASZNÁLÓ- ÉS SZÜLŐBARÁT  e-naplóval!

Tavaszi szünet

Fel sem tűnt az energiavesztés. Csak miután a két pasimaci balra el (szevasz tavasz :-)) én két napig csak aludtam. Megállt a napi verkli és kiakadt az óraművem.... Döbbenetesen sokat aludtam. Aztán gondolkodtam még két napig és mire megjött a "tegyünk végre itthon valami értelmeset" típusú harcikedvem, addigra véget is ért a szabadságom.
Így aztán a költözés után 7 évvel :-) van egy újabb doboz, amit kipakoltam. Viszont van még néhány doboz a gardróbban.

Húsvét

Mackólányka:
Anya, az a Jézus, akit a templomban láttunk, izomból volt, vagy kitömött? :-)))

Folytatás következik

Egy rég' nem használt e-mail boxomba kaptam egy nagyon kedves levelet egy régi barátomtól. Hiányolja a blogot.
Valójában én is hiányolom. Ezért folytatom. Valószínűleg a munka mellett nem lesznek hosszabb bejegyzések, csak rövid szösszenetek a hétköznapokból.

Nem ígérek semmit, de azt betartom. :-)

Aki túl nagy cipőt hord, annak előbb-utóbb leesik a lábáról

by-by Csincsilla

Két kamasz osztja egymást

Nagykamasz:
"Drága Ecsém!"

Dáji (kiskamasz) csípőből replikázik:
"Savanyú bátyám!"

Finomkodás, ohhhh!

Mi ritkán anyázunk. Éppen ezért, az Uramnak, ékes szóvirágokkal ecsetelem véleményemet X-ről, aki szerintem nagyon felszínesen gondolkodik. 

Mire az Uram, aki mindenkiben csak a jót látja, így sommázza az elhangzottakat:
- X ösztönösen intelligens.

:-)))

A kérdés mindíg az,

hogy MEGÉLED az életedet vagy ELSZENVEDED?

Kiskamasz (nagy)arca

Anyamackó:
- Kérsz spenótot Popeye?

Kiskamasz: 
-Heraklesz... alapból!

UI: a spenótról nem esett több szó....

Hideg, rózsával

Kaptam ma egy rózsát az Uramtól. Tüske nélkül. Pedig ő sem ilyen... :-)
Az nem világos hogy Valentin nap alkalmából, vagy azért, mert 2 hónapnyi megfeszített munkával sikerült összekalapoznom a pénzt a végtörlesztésünkre amit szintén ma könyvelt le a bank.

Így aztán van egy saját házunk (végre!) csak nagy kár, hogy k...va hideg van benne...

Kinek az apukája?

Mackólányka kétségbeesetten néz rám:
- Bogi azt mondta, hogy nekem nincs apukám.
Érzem, a beépített komputerem lefagyni készül a rémülettől ...
- Nézd meg szívem, Édesapa itt van és minden este itt van velünk!
Mackólányka nagy szemekkel néz rá, látom erősen koncentrál. Bedobom a legfőbb érvet az Éjszaka Nagy Vándorának:
- Amikor átjösz aludni hozzánk, oda tudsz bújni Édesapához.

Látom, ez hat.
- Lehet, hogy a Boginak nincs otthon minden este az Apukája?
- Nincs. - ingatja fejét a lányom.

Mackólányka még csak három éves. De már érti. Szerintem a gyereknevelésben igenis nagy szerepük van az Apukáknak. Kell az apakép. A támasz. Az erő. Az ideál. Akire felnéznek.

Egy nő, legyen bár tökéletes anya, nem tudja mindazt megadni, amit egy apa csak a jelenlétével adhat. Ha pedig odafigyel a gyerekeire, törődik velük, szereti, babusgatja őket, akkor nem lehet az a rossz házasság, amiért ezt el kéne venni a gyerekektől.

A gyereknek a szülei állandó jelenléte adja a biztonságot. Az óvonők, dadusok, tanítók, tanárok, bébi-szitterek jönnek-mennek az életében. Ha a család állandóságát elvesszük tőlük, mégis mibe (kibe) kapaszkodjanak? Hogyan tudnának biztonságban eligazodni a világban?

Dilemma :-)

Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?

Ősi japán tanmese - A 3 kenyér

Egy ember minden nap három kenyeret vett.
Az egyik nap a kereskedő megkérdezte tőle:
- Mondd, miért vásárolsz naponta három kenyeret? Olyan sokan vagytok?
- Igen is, meg nem is... - mondta az ember. - Tudod, az egyik kenyér minden nap a miénk, a másikat kölcsönadom, a harmadikkal az adósságomat törlesztem.
- Nem értem... - gondolkodott a kereskedő. - Kölcsön is adsz, és adósságod is van?
- Igen. Az egyik kenyeret megesszük mi. A másik a gyerekeimé, azt kölcsönadjuk. Az harmadik kenyeret a szüleinknek adjuk, azzal az adósságunkat törlesztjük.

Kedvenc álláshírdetésem: Fagylaltfőző mester

Váuuu, szerintem ez a vanilía szagoló után a legjobb munka a világon! Vajon mennyi idő kellhet ahhoz, hogy megunjam a fagyikat? Hmmm? Hűűű, de kipróbálnám magam....

Fagylaltfőző Mester (1-15-30791/PR)

Task(s):

• Országos hálózattal rendelkező, prémiumkategóriás termékeket forgalmazó partnerünk számára keresünk
  
  Fagylaltfőző Mestert.
  
  Főbb feladatok:
  - Fagylalt előállítás, termékfejlesztés
  - Rendszeres kapcsolattartás alalpanyag forgalmazókkal, üzleti partnerekkel,
  - Technikai / üzemi paraméterek meghatározása, nyomon követése
  - Készletek napi felügyelete, leltározás lebonyolítása
  - Technológiai eszközök felügyelete, kezelése, működtetése

Requirement(s):

• - Vendéglátóipari végzettség
  - Pék, cukrász, vagy technológusi végzettség előnyt jelent
  - 3-4 év releváns szakmai tapasztalat
  - Fagylalt előállításban jártasság
  - Piac és termék ismeretek
  - Kiváló kommunikációs és szervező készség
  - Kreatív személyiség
  - Alkalmasság a csapatmunkára és csapatvezetésre

Már csak egyet nem értek: miért kell a kiválasztáshoz egy fejvadász?

Jó ha tudjuk, hogy mit akar a munkaadó!

... de főleg azt, hogy milyen nagy felelősséggel jár a betöltendő állás.

Egy ismerős küldte nekem az alábbi álláslehetőséget.

Kérem, kommentben osszátok meg velem, milyen állásra gondoltatok az alábbiakból?

Elvárt kompetenciák:

            önálló és felelősségteljes munkavégzés,

            felhasználó szintű számítógépes ismeretek,

            nyitott, pozitív személyiség,

            alkalmazkodóképesség,

            rugalmasság,

            adminisztrációban való magas fokú pontosság,

            megbízhatóság,

            együttműködési képesség,

            ügyintézői készség.

Előnyt jelent:    nonprofit szférában szerzett gyakorlat

                          kommunikációképes angol nyelvtudás.

Jelentkezés módja:       fényképes önéletrajz

A kis varázslótanoncok

Vacsorát készítek. Mackólányka beugrik a konyhába és egy pálcát szegez rám:
- Kapitullus. - kiálltja mosolyogva.

Ezen én is annyira nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. :-)

Dáji kirándulni ment egy napra az osztállyal. Apamackó készítette az ozsonnát neki. Dáji állitólag megevett 1 pici szendvicset és 6 db (!!!) sportszeletet. Apamackó kiborult.

Szerintem ő a hibás. Ha NEM akarja, hogy a gyerek sok csokit egyen, akkor NEM kell csomagolni neki! Szerintem egyébként is megeszi ezt a mennyiséget, mert a többiek is visznek csokit a kirándulásra. :-) Csak hát akkor a látszat más.

A hátizsák kipakolásánál előkerült egy vér profi magyal varázspálca, belsejében sárkányszív húrral. Mondtam is Apamackónak, biztosan csak elvarázsolódott a sok csoki útközben. :-)

"Anya, velem mindig csak a baj van!" - SNI-s gyerek hogyan képes angolt tanulni?

Szerintem sehogy.

Az van, hogy szerintem ez az egész egy őrület. Miért kell egy SNI-s gyereknek angolt tanulnia, amikor a saját (egyébként nem könnyen tanulható) anyanyelvével is gondjai vannak?

A válasz egyszerű: mert a NAT (Nemzeti Alaptanterv) előírja. De azt ki írja elő, hogy ezzel meg kell keseríteni egy gyerek hétköznapjait, és megnyomorítani a lelkét?

Tévedés ne essék. ÉN a nyelvtudás pártján állok, a gyerekeim a megmondhatói, hogy hetente legalább egyszebb beleszövöm az aktuális példabeszédembe (lelkifröccs, szpícs, okosítás nevezd ahogy akarod), hogy tanulj nyelveket, mert megnyílik előtted a világ.

No de mit tegyünk, ha ez nem olyan egyszerű? Ha magyarul sem hallja meg amit mások meghallanak, akkor minek szívatni a szerencsétlent?

Az első két évben nem tanultak semmit. Rendben van. Kiskamasszal ezt átéltük, tudomásul vettük, nem akadtunk fent a dolgon.

De harmadikban azért a nagyobb medvebocsunkra már ragadt valami. Dájival ráadásul Apja minden hétvégén tanult, szavakat magoltatott a szerencsétlennel. És semmi! Az eredmény egy nagy nulla!

Nyáron teszteltük. Egyszerű mondatokat nem ért meg. Hiába visszük nyelvi környezetbe, hiába küldjük olyan táborba ahol vannak angol anyanyelvű gyerekek is...

Annyit nem ért meg, hogy "egy lépés balra". Három év, heti 2-3 óra nyelv oktatással. Rendben van ez így?

Az elmúlt két hétben a személyes névmásokat tanulta. Semmi többet. Két hét kellett ehhez. Mondjuk magyarból is most tanulják...

Lehet, hogy összhangba kéne hozni a két nyelv nyelvtani alapjait? Akkor könnyebb lenne.

Egy fejlesztő azt mondta nekem, a német jobb lenne. Igen, meglehet, ha lenne választási lehetőségünk. De nincs. Az iskolában angol van. Punktum. Eszi nem eszi, választja nem választja a kedves szülő, ez van, ezt kell csinálni.

Nincs másik nyelv. Csak angol. Amit ugye másként írunk, másképp ejtünk. Egy hallási/megértési problémákkal küzdő gyereknek akár kínaiul is nyomhatnák az órákat. Neki mindegy. Mert az ő agya, a hallása nem képes különbséget tenni sok dologban.

Kormányrendelet van az integrációról. Minden problémás gyereket integráltan kell oktatni. Dáji nem viselkedés zavaros, nem hiperaktív, nem rossz gyerek. Dáji igyekvő, szorgalmas, jól motiválható, magas intellektusú, lassan dolgozó, megértési zavarokkal küzdő.

Lefordítom mit jelent ez a számunkra:

vagy tartjuk a többi "normális" gyerekkel a lépést, vagy egy életre elvágjuk magunkat. Mert jönnek a rossz osztályzatok, a megbélyegzés és ami ezzel jár.

Ezért aztán a család tanul. Vért, verejtéket törölgetve, szóról-szóra tart a küzdelem. Hogy tudjuk tartani az ütemet a többi gyerekkel.

Ó, hányszor hallom: "az a sok diszes hülye", "azok a papírral minden alól kibújók", "tudod, azok a nyomik akiknek papírjuk van", stb.

Aki ezt mondja, annak javaslom, cseréljünk. Csak egy hónapra. Aztán újból beszélgessünk el....

Sose fogom elfelejteni:

Öt éve történt. Egy reggel, mentünk a logopédiai oviba, ahová Dáji nagyon szeretett járni, és ahol tényleg mindent megtettek azért, hogy integráltan kezdhesse meg az első osztályt. Dáji 6 éves volt, amikor megfogalmazta:

- Anya velem mindig csak a baj van!

Igen. A gyerek akkor még nem tudta mi a baj. Ösztönösen azt érezte, vele valami baj van, mert őt mindig javítgatni kell. Mondtam is neki, Ő egy Forma-1 versenyautó. Mindig megy szerelésre, utána fut pár kört, ismét szerelik és ez így ment minden héten...

A küzdelmünk összetett. Nem csak azért hajtunk, hogy lépést tudjunk tartani a papír nélküli gyerekekkel, hanem azért is, hogy Dájinak legyen önbizalma. Mert anélkül milyen felnőtt lesz? Hogyan fog érvényesülni ha nem fog bízni önmagában? Pedig fantasztikus képességei vannak.

Sokkal jobbak mint egy átlagembernek. Csak hát erre nem vevő a poroszos iskolarendszerünk...

De azért integráljunk. Ész nélkül, pénz nélkül, odafigyelés nélkül.

Kinek kell beszokni az oviba? A gyereknek, a szülőnek, az óvonéninek?

Ha első gyerekes anya lennék, akkor ez jogos kérdés lenne. De rutinos anyaként ez ma már nem is kérdés. Vagy mégis?

Tegnap végre (egy hónap után) tudtam beszélni az óvonővel. Hurrá! A háromból az egyikkel. Ő a legkedvesebb, mindíg mosolygós. Persze, nem vele van bajom. Mert amelyikkel bajom van, az ugye nem áll szóba velem...

No de, ne legyek igazságtalan! Nézzük, milyen helyzetben vannak az óvonők? Van 24 gyerek, ebből 4 problémás, (1 nem tudott beszokni a mai napig sem, 3 pedig veri a többieket) és még van egy friss beszokós picurka is.

Mindehhez min. 2 szülő (összesen 48 db :-)), akik -sokszor- szintén nem problémentesek. Hiszen, amit a gyereken látunk, azt legtöbbször otthonról hozzák, a gyerkőc szinte olyan mint egy fénykép.

Ez azért gombócból is sok, lássuk be.

A kommunikációs lehetőségen felbuzdulva, mondom én az óvonéninek, hogy "könyörgöm, valamit mondjanak", mert csak annyit tudok amit a pici lányomból ki tudok csalogatni. Az pedig egy mondatra szűkül:

- Anya, nem akarok aludni az oviban!

És hogy miért nem?

Mert az én tündérbogár pici, 3 éves leánykám pasizik. :-))) A szimpátia B-vel alakult ki, akivel egymás melletti ágyon alszanak. Illetve nem alszanak. Mert sutyorognak, játszanak, huncutkodnak. Tegnap például azt tűnt jó mókának, hogy a kis székről versenyt ugráltak az ágyra. :-)

Mackólányka mostanában nem öltözik egyedül az oviban. Ezt, szóvá is tette a dadus és az óvonéni is. Felelősségteljes szülőként kérdőre is vonom otthon:

- Miért nem öltözöl az oviban egyedül?

- Mert nem akarok!

- De hiszen Te olyan ügyes vagy! Még a ruhácskádat is össze tudod hajtogatni.

Mackólányka összefonja a karjait, elszántan néz előre összeszorított szájakkal.

- Kincsem, mi a baj az oviban?

- Jaj, Anya, olyan sokan vannak!

Igen, sokan vannak. Ez idegileg megterhelő mindenkinek. A gyerekeknek ugyanúgy, mint az óvonőknek. Aki ezt a rendszert kitalálta, hogy 25-30 gyerek legyen egy óvodai csoportban, azt bezárnám egy hétre egy ilyen csoportba, egész napra!

Kérem tisztelettel, nem lehet (!!!) odafigyelni felelősséggel ennyi gyerekre. Rutinos anyamedveként azt gondolom, néha a 3-ra sem, nem hogy több tucatra.... Az kövezzen meg elsőként, aki képes maximálisan odafigyelni minden érzelmi, fizikai, lelki igényre ilyen pici gyerekeknél. Az óvodának nem gyerekmegörzőnek kéne lennie, nem egy ruhatárnak, ahová reggel "beakasztom" a lányomat, este pedig kilökik nekem, hanem egy oktatási intézménynek.

No, ezen gondolaton felbuzdulva elolvastam az ovi oktatási programját. Huhúúú, csupa szép és okos dolog. Azóta is azon gondolkodom, hogy ezt a sok oldalas blablát hogyan fogják megvalósítani szegények...

Mert elég lenne három szóban megfogalmazni:

- odafigyelés/gondoskodás

- szeretet

- tanítás

Nem kell ennél több. Viszont ez a minimum és maximum is egyben. De ehhez kevés 1-1 óvonéni. Mert fizikailag lehetetlen.

Költői kérdés, kin, min múlik ez? Megint a pénz, a minden bajok okozója jön elő? Igen, mert ha lenne több (de kisebb létszámú csoport), akkor az óvonők is, gyerekek is nyugodtabbak, kedvesebbek, kiegyensúlyozottabbak lennének. Akkor, minden okos dolgot meg lehetne valósítani. Akkor lenne türelem a "kicsit más" típusú gyerekekhez is.

Mert 3 évesen még nem (tudatosan) rossz egy gyerek. Nem azért szökik ki a csoportból, és rohan körbe az udvaron, mert ő rosszalkodni akar. A gyerek jelez valamit, ami nem jó neki éppen akkor. Mondjuk ki, ő így lázad. Viszont ha belekényszerítjük a szabályrendszerbe, akkor sérülni fog.

Nem azt mondom, hogy nem kellenek szabályok! Azt mondom, hogy a gyerekek szemével nézzük a dolgokat.

Kedves döntéshozók, tessék négykézláb végigmászni az ovisszobában, tessék újra gyereknek lenni és tessék megtanulni újra játszani, hogy KÉPESSEK LEGYENEK AZ Ő SZEMÜKKEL LÁTNI A VILÁGOT!

Mert ha látnák azt, amit egy három éves picurka lát, akkor nem kényszerítenének be egy 20 nm-es szobába 25-30 gyereket és 2 felnőttet.

(Megjegyzem, a Mtv szerint a felnőttek munkahelyi helyigénye is 4 nm/dolgozó körül van, ha tévedek, elnézést kérek!)

Minden, amit a gyerekeinktől elvesznek, az a jövő kirablása, mert ha sérült gyerekek nőnek fel, ha nem lesznek érzelmileg kiegyensúlyozottak, akkor kutya rossz világot csinálunk magunknak.

Mert az nem állapot, és nem is lehet az, hogy egy óvonő reggel 8-kor már nem képes felemelni a fejét, kedvesen rámosolyogni az éppen érkező gyerekre és annyit mondani:

- Jóreggelt. Örülök, hogy itt vagy!

SNI - csak a pénz számít?

Miért is? Mert Alexandra küldött kommentben egy cikket:
http://hvg.hu/itthon/20110914_korai_fejlesztes_pest_megye
amire nem tudok két tőmondatban válaszolni.

Mottó:
Logopédus: Elég! Pösze!
Pelikán József: Ezt még sose mondták nekem.
Logopédus: Nekem elhiheti. Otrombán pösze.
Pelikán József: Ne tessék ezt mondani.
Logopédus: A tények makacs dolgok!
(részlet a Tanú c. filmből)

Előljáróban néhány gondolat:
Szólók előre, szubjektív leszek. De nagyon. A tíz év küzdelem okán.

Félreteszem az országban folyó makró szintű kapkodást, pénzmegvonást és esztelen intézkedések sorozatát. Nem politikai cikk írása a célom. Amit el szeretnék érni, az, hogy aki olvassa, a lényeget lássa. Higgyék el, nem a pénz a fontos. Csak hát a pénz mozgat mindent!

Hosszan értekeztem a tanév eleji kanossza járásunkról. Küzdünk, pedig tudjuk, hogy az út végén járunk! Hogy lehetséges ez? Dájinál 5 hónapos korában jelentkeztek az első árulkodó tünetek. Gyakorlatilag azóta "fejlesztjük". A napokban lesz 11 éves... Ez nem kevés idő. Mivel a születéskori traumák általában 12 éves korig korrigálhatók, ezért vagyunk az út végén.

Így is érezzük magunkat: most vagy soha! Ha a legújabb terápia beválik, akkor nyert ügyünk van, de ha nem...

Azt gondolom, mi mindent megadtunk, amit egy felelősségteljes szülő megadhat a gyerekének. Idejében felismertük a problémát, minden fizikailag-anyagilag elérhető fejlesztési lehetőséget igénybe vettünk. Mégis, kétségek gyötörnek minket a gyerekünk jövője miatt.

Úgy érezzük, az SNI papír egyrészt egy "ál"- védettséget ad neki, másrészről egy megbélyegzés, amit egy életen át nem tud lemosni magáról. Vajon hányan tudják, hogy akinek SNI-s papírja van, az nem lehet fejlesztő pedagógus a Pető Intézetben? Pedig ki tudná mélyebben átérezni azoknak a problémáit, amelyekkel neki magának is meg kellett küzdenie?

A papír (óh, kis hazánk a papírok országa!) megvéd az esetleges kudarcok ellen. Arra az esetre, ha nem tud(na) a gyermek idegen nyelvből vagy szép anyanyelvünkből leérettségizni. Viszont, akkor nem is mehet olyan felsőoktatási intézménybe, ahol ezek felvételi tárgyak, mivel 0 pontot fog vinni ezekből a tárgyakból...

Tetszik már kapisgálni a dolgot?

Óh, megint előre szaladtam. Kb. 8 évet. Pedig, nekem a mostani tanév miatt kellene aggódnom. Nincs pénz a logopédusokra, fejlesztő pedagógusokra. Kérem tisztelettel, fogódzkodjanak meg! Annyi a problémás (sicc!) gyerek manapság, hogy minden pedagógusnak kéne tanulnia gyógypedagógiát! Ahogy Mérő László mondja: Mindenki másképpen egyforma. A kérdés csak az, hogy az másképpen pontosan hogyan diagnosztizálható? Arra is nagyobb figyelmet kéne fordítani, hogy az a pici "eltérés", milyen nyomot hagy a kis lelkében a gyerkőcnek, és a mikro környezetében.

A fiam -egyébként igen kiváló- matektanára négyszemközt bevallja nekem: nem tud mit kezdeni egy diszkalkuliás gyerekkel, mert nem tanulta! (Csak két ilyen van az osztályában.) Tessék kérem eszközöket adni a pedagógusok kezébe! Hátha sikerül(ne) megkönnyíteni amúgy sem egyszerű helyzetüket!

Bizonyára a pénzt elosztó pénzügyi "szak"-emberek még soha nem találkoztak fejlesztő pedagógussal, logopédussal. Ez nem az a szakma, amit "csak úgy" választ az ember. Ezt csak elhivatottságból lehet végezni! Mert egy fejlesztő sokszor küzd a gyerekkel (aki nem érti miért kell neki oda járnia, míg a többiek a suli udvarán fociznak), küzd a szülőkkel (akik pláne nem értik, hogy az ő szuper gyerekükkel mi a baj), küzd a főnökével, küzd az idővel (mert sokkal több gyereket kell ellátnia, mint amire energiája, ideje van), és küzd a családja fenntartásáért (mert nevetségesen alacsony a fizetésük).

A fejlesztő nem tesz mást, mint Marika néni a mezőn: elszórja a magocskákat. A gondosan átvizsgált, kijavított magokat. A jövőt építi a gyerekeinkben. Mert ha nem tenné, akkor nem nőne a szúrós bokron gyönyörű, gurulós, mosolygós málnácska, hanem csalánnal lenne tele a határ...

Higgyék el: én csak egy autodidakta módon, a gyermekemmel együtt tanuló szülő vagyok. A mozgás, a beszéd, a gondokodás, a tanulás mind-mind olyan terület, amelyre ma már egészen másként tekintek. Eszem ágában sincs azt mondani: "bezzeg az én időben...", vagy "a mi időnkben is felnőttek valahogy a gyerekek...". Mert látom, nem mindegy hogyan nőnek fel a gyerekek.

Ugyanis a hajléktalan-szállókon sok, magas intelligenciával rendelkező ember él, aki olyan lelki sérüléseket szenvedett, amik megelőzhetők lettek volna. Tovább megyek. Sok átlagosnak tekinthető felnőtt emberen látom, mi a "bibi".

Furcsa ugye? Mondok egy példát. Ha találkozom egy idegen emberrel, azonnal látom rajta, hogy mit nem fejlesztettek nála gyerekkorában. Beszédzavarok, koncentrációs zavarok, vagy mások. Nagyon könnyű felismerni például az Asperger szindrómásokat. Fontos meglátni, mert bár magas intellektusú emberek, például főnöknek szörnyűek, mert hiányoznak belőlük a szociális készségek, a kapcsolatteremtés, az empátiás képesség.

Szeretném hangsúlyozni, nem rosszabbak másoknál, csak mások! Őket így kell elfogadni.

 Van egy időpont, amíg "garanciális" egy gyermek. Ez -általában- 12 éves kor. Addig nem záródnak az agyában az idegcsatornák, nincsenek berögződéseik, és kellően nyitottak is. Idősebb korban már sokkal komolyabb tanulást igényel (és rosszabb hatásfokkal korrigálhatók) a sérülések.

Pénzt megvonni a fejlesztő pedagógusoktól, az elhivatott emberektől olyan, mintha a koldust kirabolnák. Szellemi éheztetés következne az országban. Az éhséget azonban csak egy évtized múltán fogjuk érezni, amikor az ellátandó gyerekek már felnőttek.

Erre ugyanis nem elfogadható válasz Virág elvtárs nagy mondása:

Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

Ovikezdés - poroszos beszoktatás

Az első beszoktatós napon ott voltam végig. Huszonegynéhány gyerek és a hozzá tartozó min. 1 db. szülője. Ez aztán minden volt, csak nem beszoktatás. Egy rosszul szervezett játszóház is jobb ennél. Zaj, és káosz.

Második nap szülők kint, gyerekek bent. Kb. 5 percenként megjenik egy síró gyerek az ajtóban. Beül anyukája ölébe, újból vissza kell tuszkolni a csoportba. Mackólányka többször kijön megnézni ott vagyok-e. Láthatóan megnyugszik ettől.

Legtöbbször Annácska jön ki bőgve. Az Ő felmenői közül mindketten ott vannak, Apuka kb. 150 kg és 1,5 cm vastag aranylánc a nyakában.

Kijön a vezető hölgy. Lebaltázza a szülőket, hogy mit keresünk még itt, miért nem mentünk el. Az ő munkáját nehezítjük, ha mi szülők nem fogadunk szót! Egy elsőgyerekes anya szóvá teszi, nem ezt ígértük a gyereknek. Neki az lett mondva, hogy itt maradunk kint az előszobában. Ne csapjuk már be a gyerekeket!

Egyetértek. Bölcsen hallgatok. Tapasztalt anyaként. Szar anya vagyok, nem nyitom ki a számat.

Amikor az udvarra mentek játszani a kismanók, az aggódó anyákok is mehettek. A csúzdánál Annácskát némiképp akadályozta Mackólányka. Nagydarab apuka a csillogó aranyláncával a nyakában ráreccsen a lányomra:

- Takarodj innen!

Mackólányka úgy megijedt, hogy sírva jön hozzám. Azonnal felmérem: más szocio-kulturális körből jönnek. :-(

Hiába no, szar anya vagyok, mert átfut az agyamon: fele akkora IQ-val mint az enyém, nem fogok ordítani az ovi udvarán....

Harmadik nap már gyerek belök, Anya el, délben érte. Huszonegynéhány gyerekből huszonegynéhány sír.

Meglepő?

Negyedik nap: gyerek belök, egész nap ott van, délután megyünk érte.

Mackólányka beül az ölembe, a nap hátra lévő részében ki sem mászik onnan. Szar anya vagyok, mert babusgatom, nem lököm el magamtól...

Ötödik naptól a rutin. Gyerek belök, délután kilök. Óvónő nem kommunikál. Nem tudom mi történt napközben. Nem tudom aludt-e, evett-e, kakilt-e, ki verte úgy hátba, hogy a kék folt napokig látszik.

Mackólányka profi. Aki bölcsibe járt, az profi.

Az óvónők szerint.

Ezért nem is foglalkoznak vele. Velem sem. Továbbra sem kommunikálnak. Csak számonkérnek:

- Anyaaaa, még mindig nem hozták be az egészségügyi kiskönyvet, meg a só-lisztet gyurmának, és fogkeféje sincs a lánynak!

Szar anya vagyok, mert látom, nem könnyű az óvónőknek sem. Ezért hallgatok. Még.

Mackólányka reggelente kipattant az ágyból, úgy szeretett bölcsibe járni. Mosolyogva ment be, és nem akart hazajönni. Most, sírva megy be és első mondata délután:

- Úgy hiányoztál!

Ovikezdés óta átjár éjszakánként hozzák.

Az első szülői értekezleten elmondták:

- Az óvoda már oktatási intézmény, itt komoly munka folyik.

Kinek a részéről? A gyerek? Mert ő küzd rendesen...

Hogyan lettem alkoholista az iskolakezdéstől?

Mackólányka kezdi az ovit.
Dáji kezdi az általános iskolát.
Kiskamasz kezdi a gimit.

Mackólánykának gomba a jele. Minden (!) ruhadarabjába be kell írni.

Szekrény kipakol, ruhafilc elővesz.

Dáji füzetet köt(ne). Ha tudna. Vitatkozunk. Okítom. (Na jó, osztom az észt rendesen.)

Kiskamasz az első fizika óra élményét meséli.

Visszatérek a ruhákhoz. Nem találom  a ruhafilcet. Mackólányka lenyúlta. A ruhákat szétdobálta. A következményeket nem részletezem....

(Azóta vettünk a kanapéra egy szép takarót. :-)))

Azt nem tudom meg, hogy mi volt fizika órán, de hogy két politikus csemete is van az osztályban, azt igen! És osztálytársi kötelességünk rájuk szavazni.

Erről még hosszasan fogunk beszélgetni, attól tartok.

"Annnyaaaaaa! Neeeem megy!" Pufff, könyv a földön.

Dáji, csak a füzeteket kösd be, a könyveket mi (Apáddal) éjszakai projectként abszolváljuk.

Közben vacsorát is főzök.

Mint egy mantrát mormolom:

Mackólánykának tisztasági csomag, váltóruha, gumicsizma, igazolás stb

"Anyaaaa, vettél nekem körzőt?"

Megszólal a telefonom. Apukám remek ötlettel áll elő:

- Olyan szép időt ígértek vasárnapra, menjünk ki a temetőbe!

Mély jógalégzés, nyugodt hang, tárgyilagos közlés arra vonatkozóan, hogy nem tartom ideális programnak a temetőt, amikor pl. evezni is elmehetünk!

Miután letettem a telefont, az engem megrohanó családtagoktól halkan annyit kértem, pár percig ne szóljanak hozzám.

Lépteim lassúakká, megfontoltakká váltak. Odamentem a hűtőszekrényhez. Kinyitottam. Elszántan, izzó tekintettel vettem ki a laposüveget. Kicsit meg kellett küzdenem a csavaros kupakjával. Hiába no, nem nyitogatjuk naponta. Elővettem egy snapszos pohárkát. Teletöltöttem. Mélyet lélegeztem. Egy hajtásra megittam.

Férj szemében az addigi aggódás elismeréssé változott.

- Profi - csettintett a nyelvével.

A gyomorfájás esetére tartogatott Unicum majd' szétmarta a torkomat, nyelőcsövemet. Soha még ilyen jól nem esett.

UI: Nagyon szép napunk volt vasárnap. A Duna alacsony vízállása miatt nagyon sok kikötőhely van, homokpadokon lehet pancsolni. Két új vízhólyag van a kezemen. :-)