Nyílt levél a férjemnek

mert nincs itthon. Nem azért mert bármi gond lenne közöttünk, vagy most jól odamondok neki, mint ahogyan az pártkörökben szokás, de még csak egy ócska petíciót sem kívánok átnyújtani neki. Hanem azért, mert kb. 1500 km-re van tőlünk északra. Megnyugatatásul mondom: itt sem jobb az időjárás. :-(

Különösen most, hogy holnap kerti bulira készülünk. A be nem avatott tisztelt olvasóknak elárulom, Kiskamasz Mackónknak születésnapi bulit (ugye ebben a korban már nem lehet zsúrnak hívni :-)) tartunk. Erre készülünk két napja. De az időjárás egyenlőre nem kedvez nekünk. Sőőőt, a békák is visszaköltöztek. Már megint itt sípolnak az ablakunk alatt. Ha belegondolok, igazuk van, itt egész nap all inclusive ellátás van, mert a szúnyogok felhőben közlekednek, már locsolni is csak védőfelszerelésben merészkedek ki a saját kertembe! Persze ilyen özönvizes időjárás esetén (tudom, tudom, Medárd ideje járja mostanság...) nem is kell locsolni. Tényleg nem kell. Sokat spórolunk így, 600 HUF/m3, thanks God!

Akkor térjünk is rá a levélre:

Drága Férjem, Apamackó, Életem Párja, Szerelmem!

A nap viszonylag eseménytelenül telt, amint azt az alábbiakban is látni fogod. Reggel forró kávé és teli bödön gyümölcstea fogadott a konyhában. Egy kicsit zavarba jöttem, és "összes termeinkben" keresni kezdtelek, mert erre a jótéteményre, csak Te, a szuperapu vagy képes hajnali órákon. Rá kellett jönnöm két dologra:

- már nincs reggel (uhhh, fél 10 volt!!!)

- Dáji helyettesített téged.

Elmondása szerint: "tudom Anya, mennyire hiányzik neked Apa, azért csináltam meg a kávédat, hogy azt hidd itthon van." Tényleg azt hittem! :-)

Amikor felvettem végre az "utazó sebességemet", felmértem, hogy rajtam kívül mindenki már ébren van egy ideje, ezért igyekeztem mielőbb csatasorba állítani magam. Szintén Dáji elkészítette a reggelit, miközben Kiskamasz fogalmam sincs mit csinált (azt hiszem balettozott...:-) - erről még lesz szó hamarosan a blogon) én pedig Mackólánykát szopiztattam. A reggeli végén Dáji foga úgy döntött, hogy elhagyja egy kicsit régi gazdáját, emiatt elég kalandosra sikeredett az étkezés vége. Dáji ugyanis fogta magát és ájulni készült, a vér kirepült kicsi buksijából, fehéres-zöldes színe lett és azonnal le kellett fektetni! Kicsit pofozgattam, felpolcoltam a lábát és bizonygattam neki, hogy egy leendő orvos nem lehet rosszul a saját vérétől!

Ez úgy tűnik hatott, de a férfi hiszti utórengései azért még órákig tartottak. Így ma ő kapta az ülő munkát. A mérleg: 2 óra alatt megpucolt egy kiló krumplit, 5 db sárgarépát, 6 db uborkát és 1 csomag retket. A kis villámkezű! :-)

Mindeközben mi Kiskamasszal kitakarítottuk "összes termeinket", összedobtuk a saláta alapokat, megsütöttük a húst, a torta tésztáját és 3 adag fagyit is készítettünk.

Közben Mackólányka újból altat-ébreszt-etet-játszik e mellett szimultán "sakkozom" a sütőn, porszívón, robotgépen, mélyhűtőn, mosógépen.

Vacsorához Kiskamasz 5 főre terített, ApaMackónak is, majd lazán odaült a helyére (mintegy jelezve, most ő a család feje).  Mackólányka nézi-nézi az üresen maradt terítéket, és mondogatja: "Apa, Apa eeement. Elbepült."

Alig várom már, hogy újból lássalak, halljalak! Éjfél előtt kb. 23 perccel már el is csíplek Skype-n. A video képen u.az az elgyötört, fáradt arc fogad, mint akit lefekvéskor látni szoktam a hálószobánkban. Ismerős tehát. Persze még dolgozol, dokumentálod az elmúlt napok tárgyalásait. Fáradt vagy. Gyűrött vagy. Piszkálod a hajad. :-) Már magyarul is alig tudsz beszélni... keresed a szavakat. Tudom, nem vagy a szavak embere! Nem baj. Fáradtan, gyűrötten, makogva, hebegve, akárhogyan is, szeretlek.

Nagyon várunk haza!

A tanév mérlege

minden tanévet úgy zárunk, ahogy mások nyitják. Mi a vakáció első pár napját arra használjuk fel, hogy kipakoljuk az összes szekrényt, fiókot, lepakoljuk a könyvespolcot.

A pakolás gyötrelmét nem írom le részletesen, mert valójában Kiskamaszunk annyira hatékony volt, hogy csak Dáji oldala volt gyötrelem....

mert ő is szét van esve mint én, de ugye genetikailag ő is a família zenész ágához tartozik, így nála ez már maradandó... mint ahogy én sem tudtam kinőni az elmúlt negyven évben....

A lényeg: Kiskamasz átadott egy csomó ruhát Dájinak, aki szintén átadott egy csomó ruhát Mackólánykának. No ez utóbbi utódunknak kell még néhány évet várnia, amíg belenő, de sebaj. Türelem és idő van bőven.

Ma, kidobáltunk mindent, ami összegyűlt a tanév folyamán. A mérleg megdöbbentő:

Másfél hektárnyi erdőt = fénymásolt papírok

13 kg olyan tankönyvet, amiben maximum 5-8 oldalt használtak (értsd: olvastak el, töltöttek ki)

17 db üres beszáradt temperatubust (ennyi maradt kb. 4 nagy csomagból!)

töpszli méretű pasztellkrétát, zsírkrétát, hajlakkot (!) igen, rajzórára kell, mert Anya ilyet sose használ :-)

és 6 db megkezdett, ám soha be nem fejezett matekfüzetet - ezt Dáji produkálta.

Picit ragadjunk le ennél a pontnál. Mondjuk év közben is gyanús volt a sok matekfüzet, amit mindig gondosan a bátyjával köttetet be, mert már március táján kétkedésemnek adtam hangot, hogy vajon betelt-e a régi. Mivel én sem erősködtem, ő sem vallott színt. Szerintem egyszerűen elszórta év közben, vagy fogalma sem volt hova tette, vagy bent felejtette a suliban. A legpraktikusabb megoldást választotta, mindig kezdett egy újat...

Ha már matekfüzetnél tartunk, említést érdemel Kiskamasz Mackó matekportfóliója. Igen, szerintem ez már komplett portfólió. Mert van neki:

- egy órai algebra füzete (amiben számolnak)

- egy órai geometria füzete (amiben szerkesztenek)

- egy házi feladat geometria füzete

- egy szorgalmi feladatos füzet (5-ösöknek kötelező!)

- egy dosszié a fénymásolt lapoknak

- a szokásos tankönyv és munkafüzet

- legvégül a Célgimnázium szupermatek foglalkozására egy külön füzet.

Kipakoltunk, kimostunk, szelektáltunk, kidobtunk, és most már tényleg élvezhetjük a szünetet! Nagyon jó érzés így kezdeni a szünetet, hogy mindent magunk mögött hagyunk.

Osztályelső

Kiskamasz mackónk osztályelső lett. 6 tantárgyból kitünő a többiből jeles. (Tudták, hogy nem 5 db osztályzat van, hanem 6? Nem hiszik? Pedig egyszerű: a kitünő az a 6. És pont 6-ot is ér :-)) Természetesen nagyon dagad a mellünk a büszkeségtől.
Ráadásul kezet foghatott Igazgató Bácsival. Váuuu!
Annak a néhány Citromnak, pedig üzenem, hogy NAGYON SOKAT DOLGOZOTT ÉRTE! Volt, hogy egész hétvégén tanult, amíg a Citromok játszottak, meg ültek a tv/számítógép előtt. No erről ennyit.

Ha-ha-ha a magatartása persze 4-es lett. :-) mert nem tudja befogni azt a kis cserfes száját. Tiszta anyja... :-)

Az osztályfőnök éppen Kiskamasz érdemeit sorolja jó hosszan, amikor Mackólányka kihasználva a csendet és reá (is) vetülő figyelmet, jó hangosan közli:

"Kuki fáj."

Ezek után ő ment ki átvenni Kiskamasz bizijét és jutalomkönyvét. :-)

Hazafelé jövet mi leszek ha nagy leszek-t játszottunk:

Kiskamasz: Életmentő leszek, meg mentőorvos.

Mackómama: No, akkor jól felkopik majd az állad.

Dáji: Ó, ne aggódj anya, én majd az első találmányommal megkeresem az első százmilliárdomat, és majd én támogatom őt. Aztán a második találmányommal megkeresem a második kétszázmilliárdomat és eltartalak mindannyiótokat.

Vásárlás

Apamackó utál vásárolni. Legutóbb kb. 10 percet töltött a nagy áruházban, mikor körmönfontan a tudtomra adta, hogy mennyire megviseli a kiruccanásunk:

- EZ TÚLSÁGOSAN IMPULSIVE VÁSÁRLÁS, AZONNAL HAGYJUK ABBA!

Uram, minden napi pszichológusunkat, add meg nekünk ma!

Nem szokásom a tanárokat kibeszélni. Egyrészt mert nagyon illemtudóan próbáltak nevelni a szüleim. Másrészt, mert legtöbbjüket tisztelem és elfogadom. Azonban most egy ifú palánta áll a céltáblám közepén, aki aztán minden, de nem tanár, még ha ezen a címen is kapja a fizetését. Mivel ő is fiatal, valószínüleg netezik is, ezért azonnal előrebocsátom:

MINDEN a VALÓSÁGGAL VALÓ EGYBEESÉS CSAK a VÉLETLEN MŰVE. A SZERZŐ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET HA VALAKI MAGÁRA ISMER. HA MÉGIS ÍGY LENNE, az ÉRINTETT VONJA LE A KONZEKVENCIÁKAT MAGA.

Van nekünk egy tanárnénink. Azért nekünk, így többes számban, mert a hölgy engem is nevelni akar. Az sem tántorítja vissza ettől, hogy ÉN vagyok az idősebb. Nem is kevéssel... (no de ezt haggyuk) Ezzel viszont erősen feszegeti az amúgy sem túl nagy türelmemet. Egyébként a tanár néni nagyon rászolgált, hogy egy önálló posztot szenteljek neki, mert felkészültsége, talpraesettsége, gyerekbaráti megnyilvánulásai annyira kedvesek számomra, hogy megörökítésre méltónak találtatott.

Ahhoz, hogy a nagyérdemű olvasó némi képet kapjon a tanárnéniről, leírom az első benyomásomat. Mert ugye első benyomás csak egyszer van :-).
Ki ez a gyerek itt? Új osztálytárs? - gondoltam róla, de mint kiderült, ő tanár néni minőségben tartózkodott ott.

Még szeptemberben -bemutatkozásként- kidobta az osztálytárs pulóverét az ablakon, mert rá merte tenni a pad tetejére! Majd október táján kiderült róla: pszichológus lesz a szentem! Ohhh, szegény pszichopaták, de még inkább gyerekek! Novemberben az is kiderült róla, hogy fázik. Mindig fázik. Erre való hivatkozással SOHA nem vitte le a gyerekeket levegőzni az udvarra. Mostanában viszont állandóan melege van, ezért nem viszi le őket az udvarra. Valószínűleg ő ihlette a jól ismert népdalt:

"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső..."

Karácsony táján már pofozkodással fenyegetőzött a nyegle kis kamaszoknak. Ejnye tantónéni, mit szólna ehhez Vekerdy kolléga? :-)

Amikor a fiammal kettesben marad az osztályban, megpróbálja kifaggatni, hogy ki utálja őt, és mit beszélnek róla a háta mögött. (Doktor úr, erős személyiség zavarra utaló jelek?)

Délután nem engedi enni a gyerekeket. Kamaszok. Akik a vasszeget is...

Mikor kiborul a gyerekek viselkedésén, azt ordítja nekik: lehet engem utálni! Hát, Babám, mindent meg is teszel ezért. :-)))

Némi nézeteltérésbe keveredtünk, amikor MEGTILTOTTA A FIAMNAK A KÖNYVTÁR HASZNÁLATÁT. Jelzem, ezt megelőző héten lett 3. a kerületi könyvtárhasználati versenyen. Éppen időszerű volt. :-)

Szegénykémnek nem tanították meg, hogy a 4. X-hez közeledő, erősen őszülő, több gyermekes, gyűrött fejű anyákat nem a legjobb ómen a tanítványainkkal egy kalap alá venni! Mert én ugye AZANYJA vagyok, akit egyrészt lehet szidni, de lehet(ne) vele(m) esetleg szót is érteni. Ehhez képest, van képe kérdőre vonni engem! És belekényszerít egy olyan szituációba, hogy ÉN magyarázkodjak. Az öreg fejemmel, egy taknyos kis tanoncnak! Aki 14 évvel fiatalabb nálam. És nem az idősebb sértettsége beszél belőlem, hanem az a fokú tiszteletlenség piszkálta fel a bennem szunnyadó anyaoroszlánt, ahogyan szemtelen képpel, a jelenlétemben van pofája kérdőre vonni a fiamat, csak azért, hogy saját jelentőségét, fontosságát és nélkülözhetetlenségét mutogassa. Babám, neked egy multinál a helyed, nem egy általános iskolában!

Te pszichológusok gyöngyszeme Te, nehogymá az én hibám legyen, hogy szeptember 1-től május 7-ig képtelen voltál megtanulni a pofámat, vagy legalább társítani a fiaméval. Mert még hasonlítunk is egymásra! "Egy vérből valók vagyunk, Te meg én!" Azt a gyönyörű szemét tőlem örökölte :-)),  és apja krumpliorrát, ha-ha-ha :-))).

Pszichológus tanoncunk jó érzékkel azzal szívatja tanítványait, hogy vajon ki-kibe szerelmes. Ezzel persze jócskán zavarba hozza őket, és szemmel láthatóan ássa be az iskola padlójába a saját kis aknáit. Mert fordul ám a kocka:

Január-februárban már mindenki rajta röhögött, hogyan űzi kis liezonjait a fiatal tanár bácsival. Elpirul, hebeg-habog. Miközben -állítólag- vőlegénye van. Aha. :-) Nekem meg lábgombám. :-) Könyörgöm, ezek még gyerekek, fogalmuk sincs a munkahelyi flörtről! (Mondom, hogy multinál a helyed, Babám!) No de, pszichológus tanoncunk vállalva a megmérettetést, ilyen magas labdát dobott fel a kis kamaszoknak. Akik, azóta is gördítik, dobálják, passzolgatják nagy-nagy örömmel.

Megalakítják a Szerelemügyi néppártot, ami mindent szemmel tart, minden aprócska eseményt követ, minden szemvillanást, kávémeghívást, elpirulást figyel, jegyez, számontart.

És így az év vége előtt pár héttel beindulnak ezerrel. Valóságos egységfrontot képeznek, egy mindenkiért, mindenki egyért alapon mindent elkövetnek, hogy jövőre újabb kihívások elé nézzen pszichológus palántánk. Máshol. :-)

Ha ma lennének a választások, én bizony a Szerelemügyi néppártra szavaznék, és szavazok is, nap mint nap, még legalább 10 napig.