Létszámhiány

Már korábban megosztottam veletek, egy átlagos reggelünket. A dolog annyiban változott most szeptembertől, hogy Mackólánykával csatlakoztunk a gyalog galopphoz, így teljes létszámban indulunk reggelente. Lássuk be, ez azért kihívás, mivel nem marad itthon a takarító brigád, aki mindent rendbe tesz a pasik után. Sajnos, jótündért sem tudtunk szerződtetni, így varázsütésre sem működik a dolog...

Amióta Vanek úrék a szomszédban jártak, felturbóztuk a riasztó rendszerünket, így a kert is be van riasztva. Valamely rejtélyes oknál fogva, a ház és a kert elhagyására csupán 30 mp-ünk marad... ezt a Big Brother szereplői is megirigyelnék, mert nekik legalább volt 3 percük erre. :-) (Rémlik még a legelső valóságshow?)

A riasztó miatt egyértelműen két emberes az indulási procedúra. Mert ha én egyedül beriasztom a házat, és akkor ülünk be az autóba, és kigurulunk a kertből, akkor már a kapuban összecsinálom magam a villyogás miatt. Ha Apamackó beparancsolja kisbocsait, kigurul és ne adj' Isten valamiért vissza kell szaladni (ami nem ritka), akkor még az ajtóban kap el a sziréna, így viszonylag gyorsan hatástalanítani tudom.

Hetekbe telt a tökéletes indulási algoritmus kidolgozása. Mackómama marad, sok kismackó kiterelget, beültet az autóba, ApaMackó medvebocsostul kigurul a kertből. Mackómama beriaszt, bezár, kirohan a kertből, kertkapu becsuk. Majd tétova ácsorgás következik a kapu előtt, stopper órával a kezünkben. Eltellik egy perc... csend.... huhhh, nem riasztottuk magunkra a házat, csend honol az utcában, a szomszédainkat sem ébresztettük fel! Hurrá!

Ma reggel, ApaMackóval együtt futunk ki a kertkapun, bepattanunk az autóba. Körbenézünk. Már-már elégedettek lennénk, amikor egy síri hang kérdezi a hátsó ülésről:
- De hol van Dáji?
Dáji nincs az autóban! De akkor hol van? Hogy-hogy eddig nem tűnt fel senkinek, hogy nem vett részt a reggeli kiképzési gyakorlatban? Úristen! Elvesztettük a középső gyerekünket. :-)

Mackómama kiront az autóból, rohanás vissza a házba. Riasztó időben kikapcsol, phhhuuu, eddig jó... Ajtóban elordítom magam. Tétova, távoli, álmodozó hang válaszol az emeletről. Amíg mi a szokásos reggeli Zrinyi kirohanását gyakoroltuk, addíg Dáji nagy lelki nyugalomban üldögél a "trónon", ahová köztudottan a királyok is gyalog járnak...