2010. január 28.

ALERT! - Angol versmondó verseny 3. hely!

Igen, igen, Anyamedvei szívem újból dagad a büszkeségtől. :-))) Ismét első szülött Mackónk ért el gyönyörű sikert! Ma, angol versmondó versenyen volt, éééééés tadadadam!!! kerületi 3 helyezést ért el!

Egy (szerintem) piszok nehéz verset kellett elmondania (ez kötelező volt), illetve egy szabadon választottat.

A kötelező vers egy igazi angol humorral megírt diákvers. A dolog szépséghibája csupán az, hogy nem 2 évi angol tanulás után kéne egy 11 éves gyerköcnek ezt elsajátítania. Nagymackónk hihetetlen lelkesedéssel és energiával tanulta, végig nagyon élvezte, elfogultság nélkül mondom, hogy nem volt egyszerű feladat! Egész hétvégén, reggeltől estig gyakoroltuk a verseket. Íme itt a vers, döntsétek el Ti.



 Homework, I Love You
by Kenn Nesbitt  

Homework, I Love You. I think that you're great.
It's wonderful fun when you keep me up late.
I think you're the best when I'm totally stressed,
Preparing and cramming all night for a test.

Homework, I Love You. What more can I say?
I love to do hundrends of problems each day.
You boggle my mind and you make me go blind,
But still I'm ecstatic that you were assigned.

Homework, I Love You. I tell you, it's true.
There's nothing more fun and exciting to do.
You're never a chore, for it's you I adore.
I wish that our teacher would hand you out more.

Homework, I Love You. You thrill me inside.
I'm filled with emotions. I'm fit to be tied.
I cannot complain when you frazzle my brain.
Of course, that's because I'm completely insane.

A vers innen.
További jópofa házi feladatot "méltató" verseket találhatsz itt.

A másik szabadon választott mű, egy nagyon kedves kis gyerekvers:


Akiről nem szabad megfeledkeznünk, és akinek nagy érdeme van Nagymackónk sikerében, Cili néni, aki végig hihetetlen lelkesedéssel készítette fel Nagymackónkat.
Cili néni fantasztikusan kedves, nagyon nagy hatással van a gyerekekre, akik rajongásig szeretik őt! Ritka az ilyen lelkesedéssel, teljes odaadással tanító tanár - mondanák sokan. Pedig nem! Lehet, hogy nekünk van szerencsénk, de mindkét kismackónk tanítói (kb. 80%-a) szívvel-lélekkel a gyerekekkel együtt lélegeznek nap mint nap. Tudom, sokszor nincsenek könnyű helyzetben, ebbe most nem is szeretnék részletesen belemenni, mert ez egy másik post témája lehetne...

Még egy gondolat a végére. Nem mi, szülők eröltettük ezt a sok versenyt (még előttünk van a számítástechnika, és a sport), Nagymackónk maga választotta, a döntés az övé volt. Mi végig támogattuk benne. Igen, volt mélypont, amikor azt mondta, hogy ő inkább feladja, mert túl soknak érzi és nagyon fáradt. Sikerült átlendíteni ezen, és lám, megérte! Tudom, én csak egy elfogult anyamedve vagyok, azonban azt látom, hogy mindenkinek nagyon kellenek a sikerek. A gyerekeknek különösen. A mindennapi apró, pici sikermorzsák. Mert ezek lendítik őket tovább, ezek adnak erőt nekik.



Nincsenek megjegyzések: