Ovikezdés - poroszos beszoktatás

Az első beszoktatós napon ott voltam végig. Huszonegynéhány gyerek és a hozzá tartozó min. 1 db. szülője. Ez aztán minden volt, csak nem beszoktatás. Egy rosszul szervezett játszóház is jobb ennél. Zaj, és káosz.

Második nap szülők kint, gyerekek bent. Kb. 5 percenként megjenik egy síró gyerek az ajtóban. Beül anyukája ölébe, újból vissza kell tuszkolni a csoportba. Mackólányka többször kijön megnézni ott vagyok-e. Láthatóan megnyugszik ettől.

Legtöbbször Annácska jön ki bőgve. Az Ő felmenői közül mindketten ott vannak, Apuka kb. 150 kg és 1,5 cm vastag aranylánc a nyakában.

Kijön a vezető hölgy. Lebaltázza a szülőket, hogy mit keresünk még itt, miért nem mentünk el. Az ő munkáját nehezítjük, ha mi szülők nem fogadunk szót! Egy elsőgyerekes anya szóvá teszi, nem ezt ígértük a gyereknek. Neki az lett mondva, hogy itt maradunk kint az előszobában. Ne csapjuk már be a gyerekeket!

Egyetértek. Bölcsen hallgatok. Tapasztalt anyaként. Szar anya vagyok, nem nyitom ki a számat.

Amikor az udvarra mentek játszani a kismanók, az aggódó anyákok is mehettek. A csúzdánál Annácskát némiképp akadályozta Mackólányka. Nagydarab apuka a csillogó aranyláncával a nyakában ráreccsen a lányomra:

- Takarodj innen!

Mackólányka úgy megijedt, hogy sírva jön hozzám. Azonnal felmérem: más szocio-kulturális körből jönnek. :-(

Hiába no, szar anya vagyok, mert átfut az agyamon: fele akkora IQ-val mint az enyém, nem fogok ordítani az ovi udvarán....

Harmadik nap már gyerek belök, Anya el, délben érte. Huszonegynéhány gyerekből huszonegynéhány sír.

Meglepő?

Negyedik nap: gyerek belök, egész nap ott van, délután megyünk érte.

Mackólányka beül az ölembe, a nap hátra lévő részében ki sem mászik onnan. Szar anya vagyok, mert babusgatom, nem lököm el magamtól...

Ötödik naptól a rutin. Gyerek belök, délután kilök. Óvónő nem kommunikál. Nem tudom mi történt napközben. Nem tudom aludt-e, evett-e, kakilt-e, ki verte úgy hátba, hogy a kék folt napokig látszik.

Mackólányka profi. Aki bölcsibe járt, az profi.

Az óvónők szerint.

Ezért nem is foglalkoznak vele. Velem sem. Továbbra sem kommunikálnak. Csak számonkérnek:

- Anyaaaa, még mindig nem hozták be az egészségügyi kiskönyvet, meg a só-lisztet gyurmának, és fogkeféje sincs a lánynak!

Szar anya vagyok, mert látom, nem könnyű az óvónőknek sem. Ezért hallgatok. Még.

Mackólányka reggelente kipattant az ágyból, úgy szeretett bölcsibe járni. Mosolyogva ment be, és nem akart hazajönni. Most, sírva megy be és első mondata délután:

- Úgy hiányoztál!

Ovikezdés óta átjár éjszakánként hozzák.

Az első szülői értekezleten elmondták:

- Az óvoda már oktatási intézmény, itt komoly munka folyik.

Kinek a részéről? A gyerek? Mert ő küzd rendesen...