Babaruha börze avagy hogyan lesz egy projectmenedzserből vásári komédiás?

Ez egy picit megkésett bejegyzés lesz, de mivel van ilyen rendezvény folyamatosan, így a törzseladó anyócák már most gyűjtögetnek, készülnek, turizzák az ott eladandókat....
Nekünk saját használatból van egy szobányi kinőtt gyerekruhánk. Gyes-en lévő anyukaként úgy gondolom, jó lenne némi gyes kiegészítés, barátnőmmel szövetkezve, asztalt bérlünk a NAGY BABARUHA BÖRZÉN! ApaMackónak már hetek óta adagolom az eseményt, mert ugye két erős férfi kézre szükségünk van. Nem túl lelkes a dologtól, de "érted, Drágám mindent" alapon, beadja a derekát.

Előző este pakolás közben még reménykedve megkérdezi:

- Nem csinálunk inkább még 1 gyereket? Hagyjuk a fenébe ezt a vásározást...

:-))))))

A börze borzalmasan szervezett, szégyenletes esemény. Maradjunk annyiban, hogy ez a közeg más szocio-kultúrális merítés, mint amiben mi mozogni szoktunk...

Nyolc órányi gyötrelem a helyszínen és előtte több napnyi pakolás-szortírozás után, meggyötörve, fáradtan, elkeseredetten autókázunk hazafelé.
Persze kitör belőlem a jó közgazdász, fejben azonnal megcsinálom a "mérleget". A kiadási-bevételi oldalak között "nagy" az eltérés, netto 5000 forintot kerestünk, 8 órai munkával. Ilyen rossz órabérem még sose volt!

ApaMackó jó szokásához híven megadja a kegyelemdöfést:

- Engem, a cég napi 160 000 Ft-ért szokott kiszámlázni a megrendelőinknek.
Erre bepöccenek:

- Aha, értem, akkor most tartozom, 155 000 Ft-tal. Ez a sarok jó lesz. Itt állj meg! Kiszállok. Kezdem a műszakot...

- ???

 

Konklúzió: a ruhákat odaadom arra rászoruló családoknak, mert így legalább a lelkemnek jobb lesz... sokkal jobb! :-)