Szilaj legény vagyok, lovagolok, hej!

Mackólánykával futkározunk az iskola előtt. A három lépcsőt már 56-szor megmásztuk oda-vissza. Várjuk a fiúkat. Kiskamasz edzésen a tornateremben, Dáji a lovardából hazafelé... A lovasokat szállító kisbusz végre begördül a suli elé. Szállingóznak ki a gyerekek. Két kislány sír. El nem tudom képzelni, mi történhetett...

Akárhogyan is nézem, Dáji nincs közöttük. Kérdezem a sofőrt. Össze-vissza beszél. Azért annyit sikerült kihámoznom a mondanivalójából, hogy már az indulás körül problémák voltak, nekik kellett összevadászniuk a gyerekeket a különböző osztályokból. Ráadásul az elsősök aggódó szülei is ott csápoltak...

Hát, igen, én is voltam elsős aggódó szülő... huhhh, de rég volt!

Annyit sikerült kihámoznom a mondókájából, hogy Dáji nem indult el velük lovagolni. Nagy kő esik le a szívemről. Akkor most nem kell elrohannom a lovardába, és a kedvenc lova, Robinson Crusoe karámjából kicsalogatnom. :-)

Végre vége az edzésnek. Dáji jön kifelé elsőnek. Az ő "utazó sebességét" ismerve, ez eleve gyanús lehetett volna, de nem fogtam azonnal gyanút.

- Miért nem voltál lovagolni?

- Mert elfelejtettem. - mondja bűnbánóan.

- És hol a pénz?

- Nem tudom. A tanárnő betette a naplóba... (Ne menj kincstárnoknak, ha kérhetlek...)

- Edzettél legalább?

- Igen.

- Miben? Átöltöztél a melegítődbe?

- Nem. Farmerban!

- Miért maradtál a farmerban?



Merre vagyon a menetirány?

 - Mert arra gondoltam, hogy azért beülök edzésre, de az edző mondta, hogy: "cipőt le, beállni". Így akkor már nem volt időm átöltözni.

Eltelt az iskolából 10 nap. Vonjuk meg mi is a mérlegünket kicsiben. A kormány lassan a 100 napját tölti, a gyerekeim a 10. napot. A gyerekeim nem igértek reformokat (sajnos, továbbra is elfelejtenek mindent!), nem ígértek megszorításokat (azt én szoktam ígérni), és takarékossági programba se fogtak, már a második garnítúra grafitceruzát használják... Nekik is a hiánycél lebeg az ő szemük előtt is, 3 figyelmeztető után intő, 3 felszerelés hiány után 1-es....

A bevételeiket is bővíteni akarják, továbbra is erős lobby megy a zsebpénzért. Sarcolnak is rendesen!

No, de azért mégiscsak a számok beszélnek igazán. Lássuk, mit értünk el az elmúlt 10 napban:

- 3 db megkezdett matekfüzet

- 2. garnitúra ceruza

- 6 nap alatt 4 hiány (a többit már be se vallotta az Apeh-nak, akarom mondani az anyjának :-))

- két db Bözsi ordítás (alkalmanként 40 perc :-)) - róla még soxor lesz szó a blogon, kedvenc énektanárunk

- rádöbbenés: teljesen elfelejtette a szorzótáblát a nyáron.
Folytassam?

Lehet, hogy én is választásokat írok ki a családon belül, megpályázom a köztársasági elnökné posztját, mert neki csak reprezentálnia kell és aláírnia. Kedvemre való foglalatosság lenne. :-)